napra pontosan harmincegy évvel ezelőtt

2020.11.30. 14:00

Gyújtogatás volt a megyeházán? – Soha nem derült ki, hogy az iratokat akarták-e megsemmisíteni

Tűz ütött ki a megyeházán napra pontosan harmincegy évvel ezelőtt, 1989. november 30-án. Gyorsan égett a sok papír, csak a tűzoltók hatékony beavatkozásának köszönhető, hogy nem kapott lángra a tetőszerkezet is.

Merklin Tímea

Fotós: © Unger Tamás

Háborús állapotok alakultak ki hajnalban – tudósított a másnapi, december 1-jén megjelent Vas Népe a címoldalon. A tűzoltáshoz használt hatalmas mennyiségű víz folyt a lépcsőkön, az épületben és az udvaron megégett, megfeketedett bútorok, sietve kipakolt eszközök, szőnyegek voltak.

Hajnali négy óra után érkezett a tűzoltókhoz a riasztás, hogy ég az emeleten a pénzügyi osztály irattára. Tíz tűzoltójármű és mintegy félszáz tűzoltó veselkedett neki, hogy megküzdjön a lángokkal. Dr. Bors Zoltán, a megyei tanács elnöke az akkori tudósítónak elmondta, hogy az irattárban – ahol szintén tűz volt – 1956 utáni és a 60-as évekből való, archiválandó, nem túl lényeges okmányok voltak. Hangsúlyozta: sem az elmúlt évi, sem az 1989-es költségvetéssel kapcsolatos dokumentumok nem vesztek oda, a pénzügyi munkát akadálytalanul folytatni lehet.

Az akkori parancsnokhelyettest, Bársony Ferenc nyugalmazott tűzoltó alezredest kérdeztük
Fotó: Unger Tamás

Fél év múlva, már 1990-ben, egy sajtótájékoztatón jelentette be dr. Pusztai Gyula, a megyei tanács vb-titkára, hogy a Bűnügyi Technikai Intézet szakvéleménye szerint gyújtogatás okozta a tüzet, ezért feljelentést tettek a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon szándékos rongálás bűntette miatt. Felmerült, hogy esetleg voltak az irattárban olyan dokumentumok, amelyek megsemmisítése valakinek vagy valakiknek az érdekében állt. Erről a vb-tiktár azt nyilatkozta, hogy régi, húsz-harminc éves iratok voltak, nem tudják pontosan, hogy mik, de le kellett volna selejtezni őket. A pénzügyi osztály azokat az aktákat gyűjtötte ott, amelyeket nem kellett kötelezően megőrizni.

Mi utalt anno a szándékos gyújtogatásra? – megkerestünk egy tűzoltót, aki ott volt: Bársony Ferenc nyugalmazott tűzoltó alezredest, aki 1987-től 1997-ig parancsnokhelyettesi pozíciót töltött be, vezetett tűzoltásokat, korábban pedig tűzvizsgálóként is dolgozott. Ahogy meséli, akkoriban közel lakott a megyeházához, nem volt szolgálatban, de mint parancsnokhelyettest értesítették a kiemelt tűzhöz.

A magasból mentőt is bevetették
Fotó: VN-archív

Futva, civilben indult a helyszínre. Amikor odaért, már ott oltottak a szombathelyi, a sárvári és a körmendi tűzoltók.

– Az irodahelyiségeket alig lehetett megközelíteni. Hatalmas füst volt, égtek a papírok, a bútorok. A tűzoltók leverték a lángokat vízsugárral, akkor a számítógépeket kezdték menteni – idézte fel. – Az irodák oltása még nem is lett volna olyan nagy probléma, de közben rájöttek, hogy van még egy helyiség, aminek átégett a faajtaja, és odabent irattár volt. Egy hosszú, szűk helyiség, tele papírokkal, olyan mértékben zsúfolva, hogy csak az egyik oldalról tudtak bemenni.

Nem volt más lehetőség, az égő iratokat ki kellett dobálni a körablakon az udvarra. Iszonyú mennyiségű vizet kellett felhasználni. Tudtuk, hogy nagy baj lesz, ha innen kiszabadul a tűz, és átterjed a tetőszerkezetre – igazi, régi szárazfa szerkezet öles gerendákkal –, mert akkor leég az egész épület. Már néhány helyen kezdett átégni a födém, ezért vetették be a magasból mentőt is. Annak segítségével vették le a nagy vörös csillagot is az épület tetejéről. Amikor a tűzoltást befejeztük, szólt Bors elnök, hogy vegyük le, ha már itt vagyunk. A megyében az utolsók között volt, amit eltávolítottak.

Hogy miért gyanakodtak szándékos gyújtogatásra, arról Bársony Ferenc elmondta, gyorsan égett minden, ezért az akkori tűzvizsgálóban felmerült, hogy égésgyorsító anyagot vethettek be. Anyagmintákat küldtek a Bűnügyi Technikai Intézetbe. Benzinre és gázolajra gondoltak mint gyorsító anyagra; volt olyan feltételezés is, hogy a régi olajos padló gyorsította a tüzet.

– Ott voltam két másik híres tűzesetnél is, amik egy napon történtek: 1987. július 17-én délelőtt a pamutiparnál, délután a cipőgyárban keletkezett tűz. Ott is voltak gyanús körülmények. De a gyakorlat az, hogy ilyen esetekben a rendőrség átveszi a vizsgálatot, és minket nem értesítenek. A megyeházi esetnél sem tudtuk meg, mi volt az ok. Az volt a furcsa, hogy az iratokat, amiket a tűzoltók kidobáltak az ablakon, azonnal össze is szedették.

Civilben mentem be, nem volt rajtam egyenruha, nem tudták, ki vagyok. Véletlenül meghallottam, ahogy a tanács­elnök beszélt a helyettesével, azt kérdezte: „Szerinted azok is elégtek?” Az volt a válasz, hogy „Nem tudom.” Erre Bors úr: „Ha elégtek, akkor az a szerencsétek.” Valami más éghetett el, mint amiről hivatalosan nyilatkoztak. Vagy 56-os vonatkozású iratok, vagy költségvetési papírok, amik körül zűrök lehettek, nem tudni.

Derekasan Helytálltak

Az értékelés szerint a riasztórendszer jól működött. A tűzoltók derekasan helytálltak, három és fél órán át küzdöttek a lángokkal, mire sikerült eloltani, de a faanyagok még órákkal később is parázslottak. A takarítók jöttek legkorábban dolgozni, ők is segítettek a mentésben.

Az oltás körülbelül fél nyolcig tartott, az érkező irodai dolgozóknak is sok dolga akadt még, de segítőkészen álltak hozzá a fizikai munkához. A korabeli tudósító megjegyzi: a megyeházi tűz különös volt abban, hogy a megyei tűzoltóparancsnok utolsó munkanapján történt. Érdekes, hogy az elődei is hasonlóan búcsúztak: egy-egy jelentős tűz ütött ki röviddel a távozásuk előtt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!