Mesélnek a régi kövek és a domb agyagja

2020.11.15. 07:00

Jákon évszázados titkok tárulnak fel – A munkák állásáról és a tennivalókról érdeklődtünk

A hideg idő beálltára lezárulnak a jáki templom restaurálásához kapcsolódó kültéri ásatási munkák. A munkák állásáról, a soron következő tennivalókról Sarkadi Márton építészmérnököt, a projekt szakmai vezetőjét és dr. Pap Ildikó Katalin régészt faggattuk.

Tersztyánszky Krisztina

A több mint kétmilliárd forintos kormánytámogatással zajló felújítás számos különböző tevékenységből tevődik össze. A munkák egyrészt arra irányulnak, hogy a Szent György-templom immár több évtizede tartó restaurálási munkái befejeződjenek, másrészt, hogy a kor igényeinek megfelelő, a templomhoz illő látogatóközpont létesüljön. Az első munkák egyike az épületet károsító természeti, időjárási tényezők felszámolására irányult.

– Az egyik legnagyobb károsító tényezőt az ilyen szigeteletlen épületeknél a talajnedvesség által felszívott ásványi sók jelentik, amelyek szép lassan roncsolják a falazatot – tudtuk meg Sarkadi Mártontól. – A nyár folyamán hosszas procedúrával eltávolítottuk, kioldottuk a falba felszívódott ásványi sókat. A további károsodást megelőzendő a templom körül új csapadékelvezetési rendszer épült – ami egyébként a külső ásatási munkák tervezéséhez is adatokkal szolgált.

Ásatási szelvények a három apszis körül. Újabb falrészletek kerültek elő a föld alól
Fotó: Szendi Péter

A templom augusztus eleje óta nem látogatható. A belső térben hamarosan lezárul a felállványozott déli hajó falainak, kőfaragványainak restaurálása. Világosabbá váltak az elszürkült falak, szebben kirajzolódnak a különböző időszakokból származó díszítőfestések maradványai. A belső restaurálás soron következő legjelentősebb feladata a főszentélyben levő Szent György-ábrázolás és a déli toronyaljban levő figurális képegyüttes restaurálása. Utóbbi, a feltételezések szerint a templomépítést megkezdő Jáki Nagy Márton temetésére utal. A jobb oldalon gyászoló nőalakok és egy templom látható, a bal oldalon pedig egy pásztorbot és férfi alakok vehetők ki, akik valószínűleg a Jáki család férfi tagjai.

Arra a kérdésre, hogy maga Jáki Nagy Márton is itt nyugszik-e a templom alatt, reményeik szerint a rövidesen megkezdődő belső régészeti ásatások fogják megadni a választ.

Téglapillér közvetlenül a csontváz fölött. Így épült rá a templom a kora Árpád-kori temetőre – mutatja Pap Ildikó régész
Fotó: Szendi Péter

Pap Ildikótól megtudtuk, hogy a jáki templom belső terében tudományos régészeti feltárás a tavalyi évet megelőzően még nem volt, ezért nagyon sok újdonságot remélhetünk a feltárásoktól. Jelenleg a huszadik század elején lerakott vastag kőlapokat szedik fel a padozatról. Az ásatásokat követően az átázott, agyagos törmelék helyére kavicsréteget fektetnek majd.

– Az ásatási munkák egyik fő célja annak a jelenlegi templomot megelőző egyházi épület alaprajzának, méretének, szerkezetének megállapítása, amelyhez tartozó falszakaszokat a tavalyi feltárás hozott a felszínre. Szerencsére ennek a falai nincsenek mélyen és vélhetően ki fognak rajzolni számunkra egy értelmezhető alaprajzot, illetve a templom kapcsolatát az időközben elpusztult egykori kolostorral – mondta el az ásatásokat vezető Pap Ildikó.

Keresik továbbá annak a lettnernek, magyarul szentélyrekesztőnek a maradványait, amely egykor a szerzetesek által használt teret elválasztotta a templomban tartózkodó világi hívőktől, a Ják család tagjaitól. Kutatják azt is, milyen rangú, mely korban elhunyt halott fekszik az Oltáriszentséghez legközelebb eső sírokban – Jáki Nagy Mártont ugyanis nagy valószínűséggel a déli torony alatt temették el, tekintve, hogy halálakor még nem volt kész a templom. Az ásatások az egykori tervváltoztatások nyomait is kutatják, hiszen a templomot több évtized alatt több műhely építette.

A Szent György-templom főhajójában a napokban szedik fel a padozat kőlapjait. Rövidesen elkezdődnek a sokat ígérő régészeti feltárások
Fotó: Szendi Péter

– A templomdomb egykori temetőit korábban már kutatták dr. Valter Ilona és Pálvölgyiné Hajmási Erika régészek – mondta el Pap Ildikó. – Az ő munkájukat folytatva eddig összesen 1200 temetkezést tártunk fel a templomdombon. Azokra a kérdésekre kerestük a választ, amelyeket ők kényszerűségből nyitva hagytak, mivel bizonyos területekhez különféle okokból, például a működő esővíz-elvezető csatornák miatt nem lehetett hozzáférni. Most, hogy azokat kiváltották, újabb példáit találtuk a kora Árpád-kori, pogány rítusú, soros temetkezéseknek, illetve az arra rátelepült keresztény síroknak. Feltártunk olyan csontvázat, amelyet a templom alapfala vág ketté. Újabb bizonyítékok kerültek napvilágra a mostaninál korábbi templom létezésére. Tervváltozás nyomait keressük az alapozásban és kirajzolódott számunkra az egykori temetkezési hely határvonala.

A szelvényeket és kutatóárkokat a munkák végeztével visszatemetik. A feltárt gazdag anyagból egy válogatás, sok más, az épületegyütteshez tartozó tárgyi emlékkel, például a nyugati kapu feletti apostolszobrokkal együtt, az újonnan létesülő látogatóközpontban kap helyet.

A rekonstrukciónak fontos része a Szent Jakab-kápolna melletti támfal újjáépítése. A meredek partoldalnál a korábbi téglafal mellől elerodálódott a föld, félő volt, hogy megcsúszik az ugyancsak 13. századból származó négykaréjos rotunda. A betonszerkezet már elkészült, amit téglával burkolnak majd.

Ezek is érdekelhetik