Koronavírus – Egy hétig az ajkai járványkórházban kezelték Antal Ádámot

Hirtelen magas lázzal döntötte le a lábáról a koronavírus a 32 éves Antal Ádámot. A sportos, kiváló erőnlétű fiatalembert szeptember végén támadta meg a betegség, azóta megjárta az ajkai járványkórházat, többhetes küzdelemmel és orvosi segítséggel győzte le a „láthatatlan ellenséget”.

Tóth Kata

Fotós: Unger Tamás

– Belekerültem, mint Pilátus a krédóba – fogalmaz Covid–19 betegségéről Antal Ádám, akinek egy szeptember végi hétköznap délután munkából hazajövet minden előzmény nélkül felszökött a láza. – Teljesen váratlanul ért a dolog. Korábban nem volt jellemző, hogy ilyen magas lázam volt. Rendszeresen sportolok, hosszú távokat futok, egészségesen táplálkozom, nem dohányzom, és nem fogyasztok alkoholt. Az első napokban nem is gondoltam feltétlenül rosszra. A láz triviális tünet, egyszerűen csak próbáltam otthon átvészelni azt az időszakot, de a magas láz csak nem akart szűnni. Öt nap után úgy, hogy a hagyományos gyógymódok nem váltak be, és a napi három-négy lázcsillapító is csak időszakosan adott enyhülést, már sejtettem, hogy nagyobb a baj.

Így kezdődött...

Ádám már az első nap jelzett a háziorvosának, másnaptól nem ment dolgozni, és mivel Covid-gyanús esetnek számított, néhány napon belül időpontot kapott tesztelésre. A szűrés egy vasárnap zajlott, két nap múlva látszott a pozitív eredmény. Addig már elkülönítette magát a család többi tagjától, főleg mert több generáció él együtt a lakásukban, idősebbek is, akik jobban kitettek a járványnak. A magas láz miatt elesett volt. A szaglása és az ízlelése nem romlott, a klasszikus tünetek közül a végtagfájdalmat és a száraz köhögést tapasztalta. Az utóbbi egyre fokozódott, mintha módszeresen pusztítaná a tüdejét a vírus, egyre nehezebb volt a levegővétel. Október 1-jén aztán mentő szállította az ajkai járványkórházba.

– Akkor már látszott, hogy komoly küzdelem vár rám, egészen más életszituáció, mint amikbe eddig belecsöppentem. Volt, hogy kétségbe­estem, de nem is annyira a tünetek és az állapotom miatt, hanem mert az orvostudománynak viszonylag kevés információja van a betegségről. Nem tudtam, hogy mivel kell szembenéznem, mi történik majd velem. Vaktában repülésnek hatott az az időszak. A mindennapokat megkönnyítette az ottani egészségügyi dolgozók – orvosok, nővérek – lelkiismeretessége: tényleg példaértékű a hivatástudatuk. Rengeteg vizsgálatot végeztek rajtam, antibiotikumot és speciális gyógyszereket kaptam, két nap múlva elmúlt a lázam, végül nem kerültem lélegeztetőgépre. Középsúlyos Covid–19 fertőzöttnek számítottam. Egy hét után a vérvétel és a tüdőröntgen is jó eredményt hozott, így hazaengedtek.

Pozitív gondolatok segítették

A gyötrelmes napokra úgy emlékszik: az első időszakban nem is foglalkozott a külvilággal, nem volt erre kapacitása. A pozitív gondolataira koncentrált – sportolóként is mindig ezt tette –, később óriási plusztöltetet adott a rengeteg biztatás, amit a környezetétől kapott, és az is, hogy a kórházban hasonló helyzetű betegekkel tudott szót váltani. Amikor kiengedték, részletes instrukciókat kapott az orvosaitól. Utó-antibiotikumos kúrát írtak elő neki otthonra, és figyelmeztették, hogy lassú lesz a felépülés. Hetek kellettek, hogy visszatérjen a normál kerékvágásba, annyira leromlott az állapota. Sok pihenésre volt szüksége, rövidebb, majd hosszabb sétákra indult, fizikailag és pszichésen is meg kell erősödnie. A lehetséges szövődmények miatt a kötelező szakorvosi vizsgálatokon is részt vett, rendszeresen konzultál a háziorvosával, és november 2-án először ment dolgozni. Addigra a járványügyi hatóság feloldotta a karantént. Már nem köhög, nincs a betegségre emlékeztető tünete, de még mindig megviselt az arca.

A mögötte álló hetekre, a betegségére nehéz fejezetként tekint, ami ugyanakkor fontos tapasztalatot adott. – A sors nem véletlenül gördít elénk akadályokat. Minden, amin sikerrel átküzdjük magunkat az életben, megerősít. Arra ad biztatást, hogy előre nézzünk, mert az élet megy tovább, én ebben hiszek.

És, hogy ki lesz koronavírusos?

A történet szerinte olyan, mint az orosz rulett. Minden korosztály veszélyeztetett.

A fiatalok talán könnyebben átvészelik a betegséget, de ez is egyénfüggő és sok összetevős. Függhet az alapbetegségtől, az életkortól, a genetikától. Senki sincs maximális biztonságban. Mint volt Covid-beteg, arra kér mindenkit, tartsa be az előírásokat, figyeljen magára. A védekezés csak akkor tud sikeres lenni, ha abból mindenki kiveszi a részét.

Koronavírus Vas Megyében

A dosszié további cikkei
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!