Színészeket kérdeztünk, mit csinálnak otthon, míg a színház zárva van

Horváth Ákos

Nem titok, hogy Horváth Ákosnak nyolc hónapos ikerfiai vannak, a feleségével együtt szerették volna Ringató foglalkozásra, babaúszásra vinni őket, most ez sem lehetséges.

– A családommal töltöm a felszabadult időt, mesélünk, játszunk. Amikor a fiúk születtek, akkor is karantén volt. Furcsa lesz majd, ha visszaáll a rend, és nem leszek velük ilyen sokat. Szeretem nézni, ahogy belefeledkeznek a játékba, ahogy fekszenek egymás mellett, és beszélgetnek a maguk babanyelvén. Felkapják a fejüket, ránk néznek, ha közeledünk, de aztán visszamerülnek egymásba – meséli Ákos. – Gyakran sétálunk, kertes házban lakunk, úgyhogy sokat vagyunk szabad levegőn a kora délutáni órákban. Nekem van egy itthoni edzéstervem, saját testsúlyos edzéseket végzek, a szobakerékpárt pedig felváltva hajtjuk a feleségemmel.

A fiúk most már csaknem kilenc kilogrammot nyomnak, sokat emelgetik őket, a karizmok külön erősítésére így nincs szükség, el lehet fáradni egész nap az ikrekkel, akik nagyon szeretnek „repülőzni”, nevetnek, amikor apjuk a magasba emeli őket. Valamelyikük mindig éhes, úgyhogy az ételkészítés is gyakori program. Az anyuka készíti a bébiételeket, maguknak közösen főznek. Minimalizálták a kontaktokat, ezzel is védik magukat. Szednek vitaminokat, sok gyümölcsöt esznek, az impulzusszegénység ellen filmeket néznek, olvasnak. Énekelgetnek a gyerekeknek, szól a Kaláka, Ákos bábozni is szokott.

– Zsiráf Zsombor és Zsiráf Zsolti egyforma bábok, az ikrek kiveszik a kezemből, és megrágcsálják őket. Kicsit össze is vesznek rajtuk, mert az mindig kicsit jobb, ami a másiknál van – osztja meg velünk Ákos, aki azt üzeni, hogy olvassanak, szeressék egymást, beszélgessenek, ne vitatkozzanak felesleges dolgokon, és kerüljék el a vírust.

Balogh János

Balogh János a házukat szépíti, kertet rendez. Bringázni szokott, esténként sorozatokat néz, könyvet olvas. – Akik nem betegszenek meg, azoknak a lelkét cibálja meg ez a vírus. Legalábbis engem megvisel fizikailag és mentálisan is ez a bezártság. Az idegrendszerünk magasabb fordulatszámhoz szokott a mindennapokban – mondja. – A kertben a lombot levágtuk, összegereblyéztük, a kerti bútorokat eltettük, átrendeztük a pincét. Tavaszra babákat várunk. Vitaminokkal erősítjük az immunrendszerünket, a találkozásainkat minimálisra csökkentettük. Minden este sétálunk a párommal és a kutyával, olykor a 76 éves édesapám is csatlakozik. Járunk egyet, és közben beszélgetünk.

Az olvasók számára a színész azt fogalmazta meg üzenetként, hogy őrizzük meg a türelmet, szeretettel, figyelemmel forduljunk egymás felé. Ha egy picivel jobbá tesszük a másik napját, akkor már nekünk is jobb napunk van. A másik ember boldogságában, örömében találhatjuk meg a magunkét. Ez a színházi életben is így van: nem attól jó színész valaki, hogy ő egymaga kiemelkedik, hanem akkor, ha segíteni, kölcsönösen emelni tudják egymást a kollégák. Így lehet fejlődni, egymásra figyelve.

Dunai Júlia

Dunai Júlia részt vett volna a Farsangi játék próbáin, most ez hiányzik, és nemcsak mert bezárt a színház, hanem ő maga is be van zárva, karanténba került. – Rengeteget olvasok. Most fejeztem be a Semmi című könyvet, szeretem Kemény Zsófi verseit, angolt tanulok, sorozatokat nézek. Apró dolgoknak örülök, például, hogy kimentem a napra kávézni, láttam egy jó filmet. Órarendet készítek a napjaimhoz – meséi Julcsi, aki mentálisan úgy óvja magát, hogy rendszeresen beszélget (személyesen, telefonon, interneten is) olyan emberekkel, akiknek a véleménye számít. Hangsúlyozza, hogy fontos beszélgetni olyanokkal, akikben bízunk, fontos meghallgatni, megnyugtatni egymást, nem hagyni, hogy elharapózzon a félelem.

Üzenete az, hogy tartsuk a kapcsolatot, beszélgessünk sokat, és csináljunk magunknak kis terveket, amiket meg tudunk valósítani. Egészségvédelmi stratégiája, hogy sok gyümölcsöt és magvat eszik, igyekszik beleállni a napsütésbe. Az olvasóknak Kemény Zsófi: Séta című versét ajánlja, amiben a kutya egy csillag után ugrik.