A bucsui nyugdíjas házaspár így vészelte át a Covid-fertőzést

A koronavírusról közölt napi információk között fontosak, mert emberközeliek a személyes tapasztalatok, és maga a felvállalás is példamutató: hogy arccal, névvel el merték mondani magukról, hogy megbetegedtek – nem sok ilyen van –, pedig nem volt piros tábla az ajtójukon.

A 69 éves férfi úgy mutatkozott be a Facebookon, hogy „Keszthelyi Sándor vagyok és Covid-túlélő”, majd napokra bontva leírta, hogy mit tapasztalt. Felidézte, hogy október 23-án leverten ébredt: fájtak a végtagjai, a válla, a háta, szárazon köhögött. A szeme és bőre viszketett, hőemelkedése volt. A második nap hullámzóan tört rá a láz. Izzadt és étvágytalan volt, és a tüdeje is szúrt. A harmadik napon teljes levertséget élt át, lemerült, feküdt az ágyban. Csak inni volt képes: teát, citromot, C-vitamint, D-vitamint. Az ötödik napon az állapota stabilizálódott, de a párja, a 73 éves Márta is beteg lett. Felhívták a háziorvost kétszer, majd elhatározták, hogy nem várnak semmire, magánrendelőbe mennek Covid-vizsgálatra. Egy szombathelyi laborban másnapra kaptak időpontot. Kifi zettek kétszer 19 500 forintot a tesztért, amely kimutatta: pozitívak. Ledöbbentek, de „legalább bizonyossá vált”. Közben küzdöttek a tünetekkel. November 1-jén bementek a szombathelyi kórház infektológiai ambulanciájára. Vérvétel, mellkasröntgen, sokféle mérés, vizsgálat, kikérdezés után derült ki, hogy a Covid Mártánál nem, de Sándornál okozott szövődményt: kétoldali tüdőgyulladást. Erre kapott antibiotikumot és további gyógyszereket, lázcsillapítókat. Hazaengedték őket, Sándor állapota javult, de Márta nem volt jól. Három nap múlva a népegészségügyi központtól telefonáltak, hogy bekerültek a rendszerbe covidosként. Kikérdezték és tanácsokkal látták el őket. Meghagyták, hogy november 8-ig legyenek házi karanténban, erről aztán kormányhivatali határozatot is kaptak.

Ezekben a napokban Sándor állapota stagnált, viszont Márta egyre rosszabbul lett. Bement a szombathelyi kórházba, tüdőgyulladása volt, bent kellett maradnia a Covidosztályon. Márta facebookos naplója a kórtermi élményekről szól. Tizennégy éjszakát töltött bent, átélte azt is, hogy meghalt mellette valaki, joggal érezte úgy, hogy a vírus egyik túlélőjeként hagyta el a kórházat. Ezért a Facebook nyilvánossága előtt is köszönetet mondott a Markusovszky Kórház orvosainak, nővéreinek, dolgozóinak és külön a szentgotthárdi nővéreknek. Sokat jelentett számára a hozzáértésük, a tőlük jövő jó szó, az odafi gyelés.

Amint visszaemlékszik, a türelmük, optimizmusuk kiapadhatatlan volt. Márta szerint hihetetlen, hogy menynyit teljesítenek az ideálisnak egyáltalán nem mondható körülmények között, műanyag maszkokban, talpig védőruhába öltözve. Sándor, akinek Márta nélkül kellett hazatérnie, egyedül lábadozott otthon, a 20. napon érezte úgy, hogy 90 százalékban meggyógyult. Az ő naplója szerinti a 29. napon hazahozta Mártát a Covid-osztályról. Az asszony még gyenge volt, inkább pihent, de nagyon örült neki, hogy végre otthon lehetett vele, és lakáson belül az asszony mozoghatott: pakolt, mosott. A férfi a 30. napon érezte úgy, hogy „teljesen és visszavonhatatlanul” meggyógyult. Feljegyezte, hogy lelkileg is nagyon megviselte a betegség, főleg az a tudat, hogy bármikor rosszul lehet és meghalhat. Azt mondta, azért látta fontosnak, hogy közzétegye, ami vele megtörtént, hogy mások is lássák, hogy szerencsés esetben hogyan zajlik, hogyan múlik el ez a betegség. Hogy miként lehet túl lenni rajta, az egy közérdekű személyes tapasztalat.

Keszthelyiné Sragner Márta azért naplózott, mert úgy érezte, ki kell írnia magából, mit élt át, mert ez segít feldolgozni az egészet, különösen a halálesetet, amely a mellette lévő ágyban történt.

– Nem volt menekülési lehetőség, a fejemre tettem a párnámat, hogy el bírjam viselni. A nővérekkel is beszéltem erről, hogy őket képzik-e arra, hogy mi minden várhat rájuk a kórházban. Nekik is nehéz – mesélte Márta. Hozzátette: nem volt könnyű az ingerszegény környezetben, de magában belül humorral próbálta megközelíteni a nehézségeket. Jó benyomásokat szerzett, vele tisztelettel, emberséggel, türelemmel bántak, a közösségi oldalon is kiposztolta: „Mindnyájuk tudását, gyógyító munkáját köszönöm„.

Kiemelt képünkön: Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta – újra otthon