Ambrus Lajos író Vas megyei segítséggel találta meg a Neogrády akvarellek egy részét

Az Egyházashetyén élő író, Ambrus Lajos régóta foglalkozik a régi magyar szőlők históriájával. Véletlenül talált rá a Neogrády-akvarellekre; az elsőt még egy kilencvenes évek eleji balatoni kirándulás során látta, a Kéknyelű színes nyomata volt a régi Szent Orbán étteremben kifüggesztve.

– Neogrády Antal (1861–1942) a Millennium idején tudományos pontossággal és hitelességgel festette meg a régi magyar szőlőfajtákat, szám szerint 53-at. Ezek közül 29 másolat jelent meg 1900 és 1914 között a Borászati lapok mellékleteként, de csak előfizetőknek küldték ki hengeres tokban, újságárusoknál nem volt kapható. Szerettem volna tudni, hogy hová lett az eredeti, 53 darabos gyűjtemény, és mi történt a hiányzó nyomatokkal, amelyekből több száznak kellett volna lenni.

Az angolok és a németek kiadták a hasonló ampelográfiákat, Magyarországon meg egy ilyen gyűjtemény egyszerűen eltűnt? Annyit tudni, hogy a millennium idején a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba került, majd a második világháború előtt az Országos Levéltárba, a budai Várba, így lehet, hogy elpusztult az ostrom alatt, amikor az épület bombatalálatot kapott. Vagy 1956. november 6-án semmisült meg, amikor az oroszok szétlőtték a levéltárat, és odalett 9000 folyóméternyi anyag. Mindenesetre elhatároztam, hogy egybegyűjtöm, amit lehet, mert ezek a gyönyörű képek méltóak arra, hogy megismerje őket a nagyközönség.

A heroikus gyűjtőmunka által az író az akvarellek regényes történetébe csöppent. A nyomozás során közzétett egy nyílt levelet, és keresni kezdett a közgyűjteményekben is, ahol a 29 publikált nyomatból tizenkettőt megtalált. Ambrus Lajos elbeszélése szerint Vas megyéből is segítséget kapott: a nyílt levélre jelentkezett Szombathelyről dr. Illés Péter etnológus, aki tudta, hogy Toronyban Derdák Ferencnél van hat Neogrády-nyomat, ezeket elküldték neki beszkennelve. Így lett meg a 29-ből 18 darab, amiből 18 lapos naptárt jelentetett meg a Kortárs Kiadó.

A kutatás jelenlegi állása az, hogy nincsenek meg az eredeti festmények, és még a nyomatokból sem lehet kiállítani egy teljes sorozatot. Az író tervezi, hogy ha talál még a meglévő 18 mellé többet is, könyvet ad ki belőlük. Egyelőre színes, részletes bevezetővel és fajtaleírásokkal kíséri az akvarelleket, így elegáns kivitelű album-naptárt alkotott meg gyűjtők, borászok, a magyar borkultúra kedvelői számára.

A szépirodalom és a képzőművészet találkozik a szőlős naptárban, amely nemcsak ismeretterjesztő olvasmány, de praktikus funkciót is kap, hiszen ki lehet akasztani lakásokban, pincékben, hogy nyomon kövessük múlását az időnek, amiben eltűntek az akvarellek, és Ambrus Lajos előtt több mint száz éve nem is kereste őket senki.