Az anya-lánya és anya-fiú kapcsolatokról is beszélt Vida Ágnes pszichológus

Miután a fogantatás megtörtént, és várandós lesz egy nő, akár „áldatlannak” is érezheti a helyzetét. Vida Ágnes kiemelte: a pszichénk is képes befolyásolni, mennyire érezzük kínzónak a kezdeti terhességi tüneteket, ami korábbi élményekből is táplálkozhat. Sok nő kislánykorától dédelget egy képzeletbeli gyerekképet, ami felerősödik ebben az időszakban.

Az anya-gyermek kapcsolat kialakulása szempontjából kiemelkedő fontosságú a születés utáni első néhány hét. Nagyon mély és intenzív érzelmeket élünk át. Eufória és fáradtság is jelen van, az anyukák mintegy 30 százalékánál megjelenik a baby blues, az érzelmi mélypont, ami jó esetben elmúlik. Egyre többeket érint azonban a szülés utáni depresszió, ami az első két évben megjelenhet. Fontos, hogy felismerjük a jeleket – hangsúlyozta Vida Ágnes.

A baba 6 hónapos koráig egynek érzi magát az édesanyjával, ahogy az anya is sokszor ugyanezt éli meg: ha elszakad az egy-két hetes baba mellől, aggódik. Az egymásra hangolódás időszaka ez. Hat hónapos kor körül a baba elkezd önállósodni, ám hároméves koráig, ha elveszettnek érzi magát, ha bizonytalan, dühös, fáradt vagy jókedvű, érzelmileg az édesany­jával van összeköttetésben.

Egyévesen a fiúknál erős a lelki köldökzsinór jelensége, ők általában anyásabbak, apa a példaképük. A kislányok egyéves koruk után kezdenek az édesapjuk felé hajolni. Az anya-fiú kapcsolatban jellemzően erős a „szerelem”, még kamaszkorban is. Sok lány viszont ilyenkor lázad az anya ellen.

Az anya-lánya kapcsolattípusokról külön beszélt az előadó. A szinte barátnői kapcsolatról azt mondta: jó törekvés, de a másfél-kétévesekkel ennek még nincs itt az ideje, őket vezetni kell. Óvodáskorban már lehet nyitott, befogadó attitűddel fordulni a gyermek felé. Az ilyen kapcsolat hátulütője, ha egyenlőséget képzelünk a gyerekkel. Egy anyának ugyanis mindig a gyermeke előtt kell járnia.

Kevésbé gyakori a mester és tanítványa kapcsolat: anya sikeres a szakmában, vagy csinos és jó háziasszony, a gyereke is ilyen szeretne lenni. Ehhez mester attitűd is kell: az anya segíti a lányát, hogy az elérje a célját, kipróbálja, amit szeretne. Gyakori az anyakirálynő kapcsolat: a család élén áll a királynő, aki mindenkiről mindent tud, véleménye van, megbántódik, ha nem számolnak be neki mindenről, kéretlenül is mindenhol jelen van. Gyerekként ez még pozitív, ám probléma lehet a függetlenedésnél. Ha ezt az attitűdöt érezzük magunkban, fontos a felismerés. A gyermeket el kell engedni, és tudatni vele, hogy ott vagyunk és maradunk a számára.

Nagyon gyakori a bíráskodó attitűd az anya részéről. A gyermek önbizalmát rombolja, ha a szülőnek soha nem elég jó, amit csinál. Vida Ágnes végül kifejtette: a rosszul berögzült minták tudatossággal felülírhatók.

Kiemelt képünkön: A kamaszkor nehézsége, ha a lányok szembefordulnak az édesanyjukkal