Czenki Zsuzsanna, a Savaria Múzeum általános igazgatóhelyettese mesélt a családi szokásokról

Amikor gyerek volt, nagy öszszejövetelek voltak náluk, egy nagybátyja is Szombathelyen lakott a négy gyermekével, így az otthon szűk körben elköltött vacsora után elkezdődött a rokonok látogaatása, késő este értek haza. Ölbőn laktak az apai nagyszülei, a karácsony egyik napján hozzájuk utaztak, a másik napján a Győr-Moson-Sopron megyei Fehértóra az anyai nagyszülőkhöz.

– Amíg a mama tudott sütni- főzni, ő látta el a népes családot, amikor meghaltak, a szüleimnél volt a karácsony – idézte fel. – Amióta önálló életet kezdtem, saját háztartást indítottam, szenteste nálunk jövünk össze, hozzánk jönnek a szüleim. 25- én is nálunk ebédelünk, 26-án mi megyünk hozzájuk, mert az édesapám István, azt külön ünnepeljük, nem vonjuk össze a karácsonnyal. A férjem egyik lánya Budapesten, a másik Szardínián él a családjával, ha tudnak, ők is jönnek, amíg az anyósomék éltek, őket is meghívtuk, nálunk voltak akár több napig. Elég népes tábor, a bázis nálunk van. Sütök- főzök, nincsenek szokásos ételeink, mindig kipróbálunk valami újat, amit még nem ettünk.

Zsuzsa az édesanyjával együtt gondolkodva úgy állítja össze a menüt három napra, hogy ne legyenek azonos alapanyagok az ételekben, különbözőek legyenek a húsfélék, a köretek, sok zöldség legyen. Ő maga hat-hét éve glutén- és tejmentesen étkezik, ami nem jár semmilyen lemondással, hanem ennek megfelelő ételvariációk is készülnek. Fontos az előkészítés, és hogy finom is legyen, és szépen is lehessen tálalni.

Idén 24-én délre az édesanyja főz halászlét, amit elküld nekik, este Zsuzsa kacsacombot süt narancsmártással és zöldkörettel, hagymás tört krumplival, de lesz pirított édesburgonya, pirított sárgarépa is sok petrezselyemmel. December 25-én mazsolás borlevest főz, baconbe tekert szűzpecsenyét süt, rozmaring ágakkal átszúrva, dijoni mustáros fehér boros mártással, vajban párolt kelbimbóval, pirított mandulaforgáccsal, krumpli- és paszternákpüré lesz a köret. Desszertnek már elkészült a tiramisu, aminek a tetejére fogyasztás előtt csillagokat szitál kakaóporból. Két kísérleti jellegű „mindenmentes” süti van még kilátásban: készített egy narancsos gyümölcslapot, amibe majd narancsos gesztenyetöltelék kerül, kis rummal, narancslével, a gesztenyemaszszába kevert narancsdarabokkal; és készült egy mézeskalács- fűszeres almalap is, amit diós-grillázsos krémmel tölt meg. Egyelőre ezek a hűtőszekrényben „érlelődnek”, a tölteléket pár órával az étkezés előtt teszi bele. 25-én az édesanyja húslevest főz májgombóccal – mennyei –, és gesztenyével töltött pulykamellet készít almás- fehérboros mártással. Úgy lesz más az idei karácsony, hogy csak Zsuzsa szüleivel lesznek, 26-án érkezik a férje egyik nagylánya a családjával Budapestről hozzájuk, a szüleivel óvatosságból nem fognak találkozni. A Szardínián élő lány a családjával ebben az évben nem tud jönni.

Szenteste hat órakor lekapcsoljuk a villanyt, a fenyőfán rendes viaszgyertyák világítanak, mint mindig. Díszes papírt teszünk alá, hogy ne csöpögjenek a parkettára. Nagyon modern csipeszek vannak, a gyertya vastagságához állíthatók. Jól ki kell választani a megfelelő ágakat, amire gyertyatartót csíptetünk, megfigyelve, hogy ne kapjon lángra a felette lévő ág. Poroltó is van a nappaliban arra az esetre, ha tűz ütne ki, de még soha nem kellett használni, pedig mindig volt nálunk kisgyerek, de soha nem piszkálták, csak szeretik nézni a gyertyafényt. A karácsonyi gyertyának varázsa van. Gyertyakoppantót is használunk, a gyerekeknek is megmutattuk, hogyan kell a lángot lekoppintani, ha nem akarjuk, hogy végigégjen. Húsz-harminc gyertya ég egyszerre, több csomagot veszek, mindennap új garnitúra van, mert egy este leég.

Zsuzsáék nagy belmagasságú lakásában voltak négy-hat méteres karácsonyfák is korábban, azokat a férje és a lánya létráról díszítették, és a felső ágakra a galériáról dobálták rá a szaloncukrokat. Az ajándékokat szép papírokba csomagolják, de az azsúr mintás és az egyéb extra díszcsomagolást már elhagyták, a tartalomra koncentrálnak. Év közben figyelnek egymásra, ki mit szeretne, így karácsonykor könnyen tudnak teljesíteni egykét olyan kívánságot, amire a másik már nem is gondol; jó látni az örömöt és a meglepetést az arcán.