Három vasi faluban jártunk, ahol úgy készül adventi kalendárium, hogy feldíszítik az ablakokat

Az első ablakdíszítők között volt Vas megyében Horvátzsidány, ahol eleinte hívni kellett a résztvevőket, idén azonban már nagyon lelkesek voltak, sokan jelentkeztek, rövid idő alatt elfogytak a számok – tudjuk meg Steiner Mirjanától, a művelődési ház vezetőjétől.

Van, aki nemes egyszerűséggel hoz létre pompát, van, aki sok anyaggal dolgozik. – Én vagyok a jolly joker, ha marad szám, azt én vállalom, de idén nekem már nem jutott – mondja Mirjana. – Örülök neki, bár készültem arra, hogy én is díszíteni fogok, az emberek fontosabbak: hadd legyen azoknak, akik jelentkeztek, érezzék ők is a közösséget.

A sok szép horvátzsidányi ablak feldíszítői közül a Forrás utca 4. szám alatt lakó Katona Esztert szólítjuk meg, akinek szánkó van az ablakában.

– Minden falubeli rendezvényen részt veszek, így ebben is, mert közösségi szempontból fontosnak tartom, benne vagyok a helyi énekkarban is, horvát népdalokat és egyházi énekeket énekelünk. Virágkötő vagyok, szívesen dekorálok, idén először mézeskalácsokat készíttettem a barátnőmmel, 10-12 centiméteres karácsonyfa-, csillag-, harang-, szívecskeformákat. Már tavaly kitaláltam ezt, és már az is megvan, hogy jövőre hogyan fogom kidíszíteni a számot. A négyest választottam, mert ez elkíséri az életemet: negyedik hó negyedikén ismerkedtem meg a párommal, négyes házszám alatt lakunk, és ez a negyedik év, hogy díszítem az ablakot.

Kissomlyó is az elsők között volt Vas megyében, ahol készítettek adventi kalendáriumot, ott Kostyák Bori ötlete alapján. Gulyás Zsanett polgármester úgy emlékszik, 2015 óta szervezik, mindig vannak új jelentkezők, de alapvetően egy törzsgárdával dolgoznak. Van, aki megtartja a kiválasztott számot, egyes számok gazdája pedig változik, mert beengedik az újakat is, hogy ők is részesei legyenek az ünnepvárásnak.

Polgár András Szabolcs a párjával, Zitával két éve költözött Kissomlyóra, nagyon jól érzik magukat itt, családias a légkör, az emberek törődnek egymással. András úgy véli, már sokkal előbb meg kellett volna lépni, hogy kiköltöznek Szombathely betonrengetegéből. A nyolcadik emeleten laktak ötven négyzetméteren, ahol – amint mondja – nehéz lenne elviselni a bezártságot a Covid idején, itt meg háromezer négyzetméter telek tartozik a házhoz. A vírushelyzet miatt nem járnak most össze senkivel, de bíznak benne, hogy a járvány elmúltával tudják majd mélyíteni a megkezdett barátságokat. Szeretnének integrálódni, dolgoznak érte, hogy befogadja őket a közösség.

Bozsokon a Kökörcsin Kulturális és Hagyományőrző Egyesület a Castanea Egészséges Középkorúakért Egyesülettel közösen szervezte meg az ablakdíszítést.

– Évek óta tervezgettük, mígnem tavaly először láncot indítottunk, úgy gondoltuk, hogy aki elkészült, átadja valakinek a stafétabotot, de annyian jelentkeztek nálam, hogy már a második héten lett gazdája minden számnak – meséli Frank Sziklai Márta, a Kökörcsin egyesület elnöke. – Idén már év közben sokan jelezték, hogy beszállnának. Mindig nagy a várakozás, az óvodások séta közben keresik a számokat. Úgy tudjuk, Ausztriában az a hagyomány, hogy sorban összejönnek a házaknál: ott, amelyik épp soron van. Mi csak egy találkozást szerettünk volna egy kis forralt borozással, de idén ez sem megy, jövőre azonban megszervezzük.