Horváth Dóra és négy fia a karácsonyi készülődésükbe engedtek bepillantani

– Több ízű lehet. Gázon készül. Jót tesz a toroknak. Meleg. Finom az erdei gyümölcsös – pattognak az étkezőasztal körül gyors egymásutánban a mondatok. Hamar kiderül, hogy a tea a titkos szó, és, hogy anya volt a kaméleon. Gombás Botond (12), Marcell (14), Lőrinc (10), Kristóf (8,5 éves) és az édesanyjuk, Horváth Dóra éppen társasoznak, amikor vépi otthonukba érkezünk. Ötösben játszanak, a szünetben esténként most ez a szokásos programjuk. A Kaméleon az egyik nagy kedvenc, tavaly hozta a Jézuska. A fotózáshoz előkerülnek a saját készítésű sütik: linzer, Mirinda szelet, méteres kalács, kókuszkocka, hatlapos, sakk-szelet, mézes krémes, vaníliás kifli, isler. Egy tányérnyit elpusztítani fél percig tart – mondják –, megsütni jóval hosszadalmasabb, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Dóra és az édesanyja sütitanodájában békeidőben naponta, hetente készülnek az ehhez hasonló műremekek.

A fiúk hozzák a hokiütőket is, és mutatják apa focikupáját, amit egy évvel azelőtt kapott, hogy váratlanul meghalt. Az édesapjuk hat éve nincs köztük, a mindennapjaikban mégis állandóan jelen van. Boti, Marci, Lőrinc és Kristóf azóta a kupára akasztják az érmeiket, amelyeket hokiban és fociban szereznek.

Azt már a nagy ebédlőasztal mellé telepedve említik a fiúk, hogy különös év volt az idei, és alig várták már a szünetet. Múlt pénteken még iskolába mentek – a vépi Hatosba járnak mind a négyen – igaz, csak négy tanórára, egy laza napra. A hokiedzések a szünetben sem álltak le, mellette fociznak is a fiúk. Négyük közül a nyolcadikos Marcell a szóvivő, de a többiek is beszédesek. Lőrincről kiderül, hogy a hokit preferálja, és, hogy ő az egyetlen kapus a családban. A sportról gyors váltással más témára térve szóba hozza Fagyi kutyájukat, akit azóta elajándékoztak Sárvárra, és időnként meglátogatnak. Boti csatár, Kristóf pedig, csak úgy, mint a bátyjai, ügyes hokis, a Nyugati Eszkimók Jégkorong Csapatának lelkes és már oszlopos tagja. Érintjük a sportsérüléseiket is, aztán visszatérünk a téli szünet témájára: mindnyájan nagyon várják (Lőrinc főleg), hogy essen már a hó. Imádnak ugyanis hógolyózni, hóembert építeni, de függetlenül attól, hogy fehér lesz-e a karácsony, különösen készülnek rá, mert végre az egész nagycsalád, keresztapukástul, unokatesóstul együtt lehet.

A Gombás családnál évek óta az a szokás, hogy a szentestét mindenki otthon, a szűk családjával tölti. December 25-én szentmisére mennek, utána anya és a mama munkahelyén találkoznak, és közösen ünnepelnek. A karácsonyi ebéd után sütizés-tortázás következik, ami egy sütőtanfolyamokat szervező anya-lánya párosnál némileg máshogy alakul, mint az átlagos családoknál: szerdáig 12-féle édes és ötféle sós sütemény készült, és nagyon valószínű, hogy tortákkal bővül a kínálat. Az ajándékozás után hatalmas játék következik együtt a másfél és hároméves unokatesókkal.

És ha már karácsony és ajándékozás: kívánságlista is született, a fiúk gondolkodtak, ki mit szeretne a Jézuskától. Lőrincé a leghosszabb, az ablakba tette ki két hete: neki egy legó Super Mario és Minecraft a szíve vágya, de X-Box-játékokat és havat is kért. Valamint Majonéznek, a macskának játékot, anyának pedig egy szép fülbevalót. Várja a Jézuskát Marci is, de nincs konkrétum, hogy mit szeretne. Meséli, hogy szülinapjára szuper cipőt kapott, tavaly fülhallgatókat kért, azóta azokat használja, rengeteg hiphop- és rapzenét hallgat, a tesójával, Botival zenét írnak. Boti néhány éve dobkészletet kért és kapott. Az idén egy telefontoknak és Bayern München-es dolgoknak örülne. Kristóf fejben fogalmazta meg, hogy távirányítós autóra, Hot Wheels autós pályára vágyik.

Jó, hogy négyen vannak tesók, így mindig van kivel játszani. Amikor digitális oktatás volt, rákaptak például az exatlonra – ez is szóba kerül. Anya akkor minden idejét otthon töltötte velük – éppen egyik munkahelye sem tudott működni – a sütitanodán kívül a séi faluház vezetője is a négygyermekes Dóra.

Anya veszi át a szót, és mondja: azért, hogy szép legyen az ünnep, a fiúknak is van feladatuk karácsony előtt. A kicsik 23-án mamáéknál alszanak, addig a nagyok otthon segítenek a takarításban, főzésben. Mellesleg: Lőrinc pudingfőzésben, Botond csokisgofri-, Kristóf gombóckészítésben jeleskedik, Marci profin főz virslit. Habot vernek, paníroznak, ha kell, a mosogatógépet pedig csak ők kezelik. Szentestére a Jézuska meghozza a csillogó karácsonyfát, ami a plafonig ér majd, de azért a csillagot könnyen le lehet szedni róla februárban – ebben reménykednek. Énekelnek is a fa körül, csillagszórót gyújtanak, és darts-vb-t néznek – mindegyik kihagyhatatlan program. Azt is bevallják, ha jobb meccsek vannak, anya szobájában éri őket az álom a nagy ágyon.

Mostanában néha rosszalkodnak a fiúk. Lehet, hogy az üres fa mellett kell állniuk? Vagy fa sem lesz? – lebegteti meg az édesanyjuk. A gyerekek erre megállapítják: anya jól viseli őket, csak néha nehezen. De nincs is könnyű dolga, mert meghalt az apukájuk, így most egyedül neveli őket. – Apa mindennap az eszünkbe jut. Karácsonyra megsütöttük a kedvencét, a méteres kalácsot. Ha most itt lenne, mire hazaérünk a suliból, már nyoma se lenne a sütinek – mondják egymás szavába vágva. Végül elhessegetjük annak a lehetőségét, hogy nem lesz karácsonyfa. És megegyezünk: este úgyis kiderül, mire volt elég az éves jó cselekedet.

Kiemelt képünkön: Lőrinc a kaméleon – rá mutat anya – Horváth Dóra –, Marcell, Botond és Kristóf keze is társasozás közben