Vas Népe adventi kalendárium: elkísértük a karitász dolgozóját, ajándékot vittünk

A karitász munkatársai az Élelmiszer Bankon keresztül gyűjtöttek hétvégén a Zanati úti hipermarketben, a vásárlók kifelé menet összesen 984 kilogramm tartós élelmiszert – rizst, tésztát, konzerveket, kakaóport, cukrot, csokoládét – adományoztak a három nap alatt. Ezekből 4-5 kilogrammos csomagok készülnek – tudtuk meg dr. Sámsonné Sándor Ágnestől –, amiket plébániai karitászcsoportokhoz viszünk, ott osztják ki őket. Egy másik akció során a város északi részén lévő hipermarketben 1,3 millió forintért vettek tartós élelmiszert, a vásárláshoz a Gyáriparos Szövetség is hozzájárult félmillió forinttal. Szerettünk volna bekapcsolódni a mostani csomagolásba, de csak az végezheti ezt a munkát, akinek van járványügyi kiskönyve.

Elkísértük hát Tuczainé Régvári Mariettát a csomagok kiosztásához a szombathelyi egyházmegye Szent Márton-házába, ahol négy család lakik. Minden ajtó mögött nehéz sorsok. Az udvaron állva beszélgettünk Évával, akinek négy gyermekéből egy már felnőtt, három másik eltartása még feladat.

– Ápolónő a szakmám. Oxigénhiányosan született a kislányom, olyan idegrendszeri károsodása van, hogy nem tud gondoskodni magáról, pelenkás, tolókocsis, etetni-itatni kell, beszélni nem tud. Most 18 éves. Ameddig tudtam, dolgoztam mellette. De életveszélyes állapotba került, és akkor dönteni kellett: ápolni akartam. Aztán négy éve elvesztettem az egzisztenciámat, lakhatási válságba kerültem, nem tudtam fizetni a lakásunk devizahitelét. Két éve dr. Székely János megyés püspök a családi helyzetre tekintettel átmenetileg biztosította nekünk ezt a helyet – mesélte Éva, és a két lakás közt a viharos élet hullámai tornyosultak, az arcmaszk a hálás tekintetet nem takarja el.

– Egyszer adott lámpást a kezembe az Úr, és akkor én őt arra kértem, hogy a lányomat hagyja meg, hadd tartsam meg mind a négy gyerekemet. Megadta ezt nekem az Isten – folytatta Éva. – Már tudom, milyen a sorstalanság, hogy bármikor, bárhol, bárkivel bármi megtörténhet. Az élet olyan szürreális helyzeteket teremt, hogy nem könnyű tudomásul venni: ez a realitás. A teljes kilátástalanságban a Nyomorultakat olvastam, és arra gondoltam, hogy a történelem ismétli önmagát: minden időszakban vannak emberek, akik mindenüket elveszítik, és a nulláról kell újraépítkezni.

Az ember nem tud előre felkészülni ilyenre. Egy hónap múlva kaptuk ezt a lakáslehetőséget. Püspök úr és Régvári Marietta az ittlétem óta minden segítséget megad, hetente kapunk élelmiszercsomagot a karitásztól. A fiaim tanulnak. A szerencsétlenség mellett szerencse is van az életben.

Az udvaron állva, maszkban, csak egymás szemét látva, talán mélyebb a nézés, és tiszta, egyszerű a gesztus: mindössze egy könyvet adtunk ajándékba a karitászos tojás, csirke és más élelmiszerek mellé, egy szakácskönyvet, amely azonban örömet szerzett, mert sokat kell főzni a gyerekeknek, és a sok főzéshez sok ötlet kell.