Videókkal a második hullámban – A szlovéniai magyar kultúra is virtuális térbe költözött

Soós Mihály, az intézet igazgatója az utóbbi hónapokban igazi videós szakemberré képezte ki magát. Így tudta elérni, hogy a zene, a vers, a kézművesség akkor is az emberek életének része maradjon, amikor személyes találkozásra már régóta nincs lehetőség.

– 2020 még normális keretek között indult nálunk – meséli. – Szokás szerint a zsinagógában ünnepeltük meg a Szunyogh Sándor emléknapot, és még két bérletes előadást is meg tudtunk tartani. A magyar kultúra napján a Gencsapáti Hagyományőrzőket és a Szökőst láttuk vendégül Szombathelyről, ekkor életműdíjakat is kiosztottunk. A március 15-i nemzeti ünnepünket azonban már csak Hodoson és Domonkosfán sikerült megünnepelni. A lendvai megemlékezés, hiába készültünk rá, elmaradt.

Márciusban Szlovéniában is teljesen leállt az élet. A Petőfi Sándor Tanulmányi Versenyt se tudták megtartani. A Bánffy Központ bezárt, a munkatársak otthonról dolgoztak. A muravidékiek kalotaszegi legényessel csatlakoztak a Magyar Állami Népi Együttes és a gencsi hagyományőrzők Facebook-kezdeményezéséhez, elindították a Muravidék szaval online mozgalmat. Így telt a tavasz.

A nyár enyhülést hozott Szlovéniában is. Nagyon nagy sikerrel zajlott a Bánffy-Nights szabadtéri koncertsorozata. A hazai és külföldi jazz- és blues­előadók fellépései telt házzal futottak egészen augusztusig. A LESzSz Társulat épp gőz­erővel készült a Don Quijote bemutatójára, amikor beütött a második hullám. Az összetartozás évében két nagy Kárpát-medencei találkozóra is készültek, de nem valósulhatott meg egyik sem. Az egyik a Barátság Parkjában lett volna, Zsitkócnál, a másik a Trianon Emlékparkban. Ez a második találkozó, kétszeri elhalasztás után, szeptemberben megvalósult, magyarországi résztvevőkkel, úgy, hogy a határon túli magyarok mindenhonnan online jelentkeztek be.

Szeptember közepén újra lezárták a házat, a munkatársak azóta otthonról dolgoznak. Egyedül újságot lehet vásárolni a csökkentett nyitvatartási időben. Ezt igyekeznek fenntartani, hiszen csak itt lehet magyar nyelvű sajtótermékeket kapni Szlovéniában, és ezek iránt nagy az igény. Könyvek vásárlására, böngészésre azonban nincs lehetőség, legfeljebb akkor, ha nagyon célzottan keres valaki egy adott kötetet.

– A második hullám azt hozta, hogy komolyan elkezdtünk videoanyagokon dolgozni – számol be Soós Mihály. – Technikai felszereléseket szereztünk be, és több sorozatot is útjára indítottunk. Van egy élő Youtube-csatornánk, amin már több mint harminc felvétel fent van, ezeket hetekre elosztva jelentetjük meg, több témakörben. Elsőként Salamon Árpi bácsi kiállítását mutattuk meg felvételről, illetve az ünnepi műsorokat rögzítettük. A színházban egyenként vettük fel a szereplőket, így állt össze a műsor. Aztán megkezdtük a különböző oktató videósorozatok rögzítését.

A kezdő és haladó citerakurzust két zalai oktató segítségével forgatták, Gubinecz Ákos népdalénekes tanított adventi népdalokat. Már három sorozat elkészült a hetési hímzéskurzusból, ezeket a napokban kezdik közzétenni. Ez különösen népszerű, hiszen a Muravidéken tizenkét hímzőcsoport működik, és ezeket a filmeket Magyarországról is többen érdeklődéssel nézik. A magyar kultúra napjára három videóval is készültek. Az egyik a központban nyílt hímzőkiállítást mutatja be, a másik a díjazottakat felvonultató ünnepség, végül megtekinthető a kétnyelvű terület határán, Kapcán állított kopjafától adott közvetítés. Egyszerre mindenhol csak egy-két személy lehetett jelen – magyarázza Misi, és elárulja: saját magát videózta le, ahogy a kopjafát koszorúzza. Már vágni is megtanult, a szükség nagy úr. Programok híján most nagyobb hangsúly és forrás kerül a könyvkiadásra, a bemutatókra azonban várni kell.

A Youtube-csatornán közzétett videóknak változó a nézettsége, de nem ritka, hogy több százan is rákattintanak egy-egy virtuális kultúracsomagra. Soós Mihály nem elégedetlen, a jövővel kapcsolatban azonban vannak aggodalmai. – A legnagyobb félelmünk, hogy hogyan sikerül majd a visszatérés. Az emberek egy évvel idősebbek lesznek, és ez az egy év úgy telt el, hogy azóta nem volt se kézműves szakkör, se néptánc, se semmi. Különösen a tizenéves korosztály miatt aggódom, hiszen pedagógusként korábban tapasztaltam, hogy amúgy sem könnyű őket megtartani. Most, hogy egy év kimaradt, nehéz lesz újra összehozni a csoportokat. Egy kis reménysugarat jelent a szeptemberi műsor példája, amikor minden muravidéki csoport lelkesen működött együtt, alig várták már, hogy újra történjen valami.

Kiemelt képünkön: Zajlik a hetési hímzést oktató videósorozat felvétele