A csöngei önkéntesek csapatát jórészt családok alkotják, apáról fiúra száll a szenvedély

Elnökük Bakonyi Gábor, parancsnokuk pedig 36 éve Kálmán Gyula, akinek személyét megyeszerte nagy tisztelet övezi. Gyula bácsi még 73 évesen is rendszeresen vonul a káreseményekhez.

Belépve a szertár közösségi helyiségébe, a rengeteg oklevél és serleg tűnik fel elsőként a vendégnek – utóbbiból 54-et nyertek el a tűzoltóversenyeken. Eredményességük nemcsak a férficsapatról mondható el, az egyesület női és gyermektagozata is jól szerepel a megmérettetéseken. A buzgó ifjúságot Gyula bácsi lelkesen és óriási türelemmel trenírozza. Az egyesület különösen büszke kis tűzoltóira. A 26 fős egyesületben a szenvedély apáról fiára (vagy lányára) száll. Jórészt családok alkotják a csapatot: Gyula bácsinak két lánya van, mindketten tűzoltók, ahogy két unokája és vői is.

Féltve őrzik a régi emléklapokat, fotókat és az egyesület történetéről szóló írást.

Ebből kiderül, hogy 140 évvel ezelőtt alapított Csönge és Ostffyasszonyfa közös tűzoltó-egyesületet. Utóbbi időközben megszűnt, majd újraalakult, de Csöngén az 1992-es szétválás után is megmaradtak a tűzoltók. Az írásból egyebek mellett az is kiderül, hogy az alapítók között ott volt a költő, Weöres Sándor édesapja is, ő volt az egyesület alelnöke. A papírok mellett nagy becsben tartják az egyesület eredeti, 140 éves zászlaját is. Tavaly 13 alkalommal vonultak különböző káreseményekhez. Gyakran kell megharcolniuk a lángokkal, mert Pápoc felé könnyen tűzbe borul a határ, ráadásul nagyon kavicsos a talaj. Volt olyan év, hogy öt-hat alkalommal is menniük kellett segíteni a faluba a tűzoltásban, azonban tavaly a balesetek voltak többségben. Vonulást egyébként Csöngén kívül még két településre, Ostffyasszonyfára és Kenyeribe vállalnak, ha nagy a baj, akkor persze távolabb is mennek.

Felszerelésük nagy részét pályázaton nyerték. Emellett jó kapcsolatot ápolnak egy osztrák tűzoltó-egyesülettel, amely rendszeres támogatója a csapatnak: a tűzoltóautót is ők ajánlották fel számukra. Sőt, előfordul, hogy annyi mindent kapnak ajándékba, hogy egy részét továbbajándékozzák a baráti egyesületeiknek.

Víztartálya nincs az autójuknak, a helyi fatelep vezetője ajánlotta fel számukra saját lajtos kocsiját. Gyula bácsi kőműves, a pályázaton elnyert pénzből két évvel ezelőtt maga újította fel a szertárat. A parancsnok mindig talál magának elfoglaltságot: amint az egyesület anyagi helyzete engedi, a helyiség padozatát szeretné kicserélni.

A csöngei önkéntesek vallják: vállalásuk életforma, amire nem elég maguknak felkészülni, családjuknak is tolerálnia kell azt. Mint mondják, az aggódás folyamatos, de szerencsére mindegyikük családja támogatóan áll önkéntes hivatásukhoz.