A zsákfalut szerencsére elkerüli a baj, de ha kell, segítenek a csánigi önkéntes tűzoltók

A Répcelaki Tűzoltó Egylet 1882-ben alakult meg. Három település, Répcelak, Nick és Csánig 54 fővel hozta létre az önkéntes szerveződést, melynek az első világháború előtti szétválása után mindegyikük saját utódegyesületet hozott létre, melyek a mai napig is működnek. A Csánigi Önkéntes Tűzoltó Egyesület abban az időben lovas fecskendővel rendelkezett, ami ma is megtekinthető felújítva a településen. – Az egyesület kisebb-nagyobb megszakításokkal az egylet megalakulása óta szinte folyamatosan működik, egy nagyobb szünetet követően 1993-ban szerveződött újra. Azóta töretlenül működik az egyesület – tudjuk meg Balter Gábortól, az egyesület elnökétől, aki 2017 óta a cím birtokosa. Balteréknél mondhatni családi vállalkozás az egyesület, amelynek elnöke Gábor János nevű testvére.

Az ÖTE jelenleg 25 tagból áll, de Gábor elárulta, sok egyesületi tag idős kora miatt már csak ritkán vállal vonulást. Képesítéssel is rendelkező, aktívan vonuló erejét nyolc ember alkotja az egyesületnek. Az elnök kissé szomorúan megjegyezte, bár az ő idejében még rengeteg fiatal tagja volt a csapatnak, manapság a helyi fiatalság nem igazán érdeklődik a „tűzoltóskodás” iránt.

Az egyesület kizárólag Csánig területén vállal vonulást. Zsákfalu lévén nem jellemzők a település környékére a balesetek, emiatt ritkán kell káresethez vonulniuk – azok is inkább tűzesetek. Gábor fel­idézte, három évvel ezelőtt segédkeztek utoljára balesetnél, amikor egy személyautó villany­oszlopnak csapódott. Ezen­kívül tavaly­előtt lakás­tűzhöz, tavaly pedig gaz- és avarégéshez vonultak. Legsűrűbb évükben az aszály miatt négy-öt tűzesethez is kiszálltak, de jellemzően évente egy-két riasztásuk van. Szakmailag nagy felkészültséget igényelt a kétezres évek eleji árvizeknél való helytállás a csapat részéről – a Répce megáradt, a település tűzoltói ekkor a házak pincéiből szivattyúzták a vizet, homok­zsákokat pakoltak, a répcelaki katasztrófavédelemmel és a vízügyi szakemberekkel közösen dolgoztak a károk elhárításán. Ennek hozományaként a következő évben katasztrófavédelmi gyakorlaton vehettek részt, ahol még alaposabban begyakorolhatták az árvízi védekezés helyes módját.

– Akkor még nem voltam tűzoltó, de úgy gondolom, az egyesület eddigi legnagyobb helytállása a kilencvenes években volt: több száz lángoló szalmabála eloltásánál több napon át kellett dolgozniuk a megye több tűzoltóságának segédletével – mondja az elnök.

Az egyesület a lovas szekeret, majd annak utódját, a kézi mozgatású kullóval szállítható kismotorfecskendőt 1997-ben cserélte le a répcelaki sajtgyártól megvásárolt Zsuk tűzoltóautóra. A járműnek víz­szállító tartálya nincs, a vízvételezést szivattyúval és tűzcsapra való csatlakozással oldják meg.

A környékbeli tűzoltó-­egyesületekkel kiemelkedően jó kapcsolatot ápol a csánigi ÖTE, ennek titkát az elnök az évtizedes múltra visszatekintő Répce Tűzoltó Kupa vándorrendezvényre vezeti vissza, melynek első alkalmát ők rendezhették meg a répcelaki tűzoltók segédletével. A térségi tűzoltóversenyeknek szintén aktív résztvevői.

A falu életében is tevékenyen részt vesznek, ha segítségre van szükség, mozgósítják erőiket és összefognak, legyen szó faluszépítésről, fakivágásról vagy falunapi tűzoltó-bemutatóról.

Kiemelt képünkön: Boldogan fogadnák az érdeklődő fiatalokat, hogy újra olyan népes lehessen az egyesület, mint hajdanán