Fiatalok raboltak ki még fiatalabbakat a szombathelyi Fő téren – Az ügyész hat és tíz év fegyházat ajánlott a vádlottaknak

Tavaly júliusban két huszonéves fiatal kirabolt négy fiatalkorút. Az ügyben szerda délelőtt tartottak előkészítő ülést a Szombathelyi Járásbíróságon. A vádlottak mellett megjelentek a sértettek és szüleik is, ám ők végül távoztak. Dr. Nárai József Imre bíró ugyanis felhívta a figyelmüket arra: bár jogilag nincs akadálya, hogy maradjanak, ha tárgyalás lesz az ügyből, gyengítheti később tanúként tett vallomásuk hitelét, ha végighallgatják a vádlottak által elmondottakat. Miután ugyanez vonatkozott a vádlottak jelen lévő hozzátartozóira, ők is elhagyták a tárgyalót.

Gyorsan kiderült, tárgyalást fognak tartani az ügyben. Ugyanis a két vádlott egyike sem ismerte el bűnösségét, nem fogadta el az ügyész ajánlatát, ami M. D., az elsőrendű vádlott – mint különös visszaeső – esetében tíz év fegyházat, a másodrendű vádlott, M. J. esetében hat év fegyházat jelent. A bíró elmagyarázta, halmazati büntetés esetében másfélszeres a szorzó, vagyis a maximálisan kiszabható büntetés tíz helyett tizenöt év. Ennek alapján a középmérték tíz év, ebből kellett tehát az ügyésznek kiindulnia, legalábbis a másodrendű vádlott esetében. M. D. mint különös visszaeső eleve rosszabb helyzetből indult, nála 12,5 év a középmérték.

Ezen a ponton érdemes fel­eleveníteni, mi is történt azon a júliusi napon. A két vádlott – akik közül M. D. alig három hónappal korábban szabadult a börtönből – a hajnali órákban belekötött négy zenét hallgató fiatalkorúba a szombathelyi Fő téren. M. D. a nyomaték kedvéért egy svájci bicskát is elővett, és közölte, ült már börtönben, simán leszúr bárkit. Végül a fenyegetések és ütések hatására a sértettek átadták értékeiket, a vádlottak pedig a néhány – köztük egy nagy értékű – telefonból és mintegy húszezer forintból álló zsákmánnyal kereket oldottak. De még megfenyegették a fiatalokat: ha szólni mernek a rendőrségnek, megölik őket. A két rablót persze gyorsan elfogták, és előkerültek az elrabolt értékek is, így a sértettek kára megtérült.

M. D. tehát nem volt ismeretlen a törvény előtt, a bíró is ismerősként üdvözölte: – Azt ígérte, többet nem látjuk egymást – mondta a vádlottnak, később pedig arra figyelmeztette, hogy a saját érdekében minden szavát jól fontolja meg, mert elszólásaival alaposan alá tudja ásni szavahihetőségét. M. D. ugyanis amikor az volt a kérdés, hogy van-e olyan bizonyítéka, amely mellette szól, azt mondta: – Bizonyíték? Azt most így nem tudok, de nem vagyok ártatlan! Nem vagyok bűnös, az biztos – helyesbített. Majd a rablásnál használt késről állította, hogy az neki a munkájához kell, de a támadás idején nem is volt nála. Bírói kérdésre kiderült, ácssegédként dolgozik, így a bicskára inkább csak az evéshez van szüksége – helyesbített ismét, majd hozzáfűzte: van egy telefonüzenet, ami az ő igazát támasztja alá (miszerint nem volt nála kés). Amennyiben a rablásról készült videófelvételen nem látszik a kés, megvizsgálják ezt az üzenetet – ígérte a bíró. Majd a másik vádlotthoz fordult, ő azonban nem tudott újabb olyan bizonyítékról, amely mellette szólna. Az előkészítő ülés ekkor – alig fél órán belül – véget ért.

A bíró az első tárgyalási na­pot március 31-ére tűzte ki, a vádlottak és a sértettek meghallgatásával kezdenek.

Kiemelt képünkön: Szemben dr. Nárai József Imre bíró