Idén is megszámolták a tápláni baglyokat

– Az iskola előtti nyírfán, a lombhullásig tucatnyi erdei fülesbagoly is szokott nappalozni. Az iskola ablakából lehet őket olyankor fotózni – mutatja Góczán József, az iskola madarász szakkörének vezetője. – Amikor lepotyognak a levelek, átköltöznek az örökzöldekre, tujákra, fenyőkre. Tavaly 35 példányt számoltunk meg.

Kovács Patrik, aki középiskolásként is visszajár a szakkörbe és afféle madarászinas szerepet is betölt a tanár úr mellett, hétfőn már előzetesen felmérte a helyzetet. Az alapján úgy látszott, hogy idén csak feleannyi bagoly lesz, mint tavaly. A jelek szerint azonban több szem többet lát. Az iskola környékén hamar összejön a 24 megszámolt példány.

Meglepő módon a kis iskola bejárata melletti, szélfútta lucfenyőn mindig akadnak baglyok. Most is ötöt számolnak meg a szakkör tagjai. Az alsóbb ágakon gubbasztanak, pedig itt nagy a jövés-menés. A gyakorlott, jó szemű fiúk hamar lecsekkolják a madarakat. Ezzel a lányoknak alaposan feladják a leckét, hogy ők is mindet megtalálják-e. A fehér ürüléknyomok és a földön heverő szürke köpetek jelzik, melyik fát érdemes jobban szemügyre venni. Az egyik köpetet megvizsgálják. A hosszúkás szőrgombócból apró csontok kerülnek elő. A legizgalmasabb a koponya és az alsó állkapocs a sárgás éles metszőfogakkal. A folyamatosan növekvő fog ki is húzható az állkapocsból.

Góczán József, az iskola biológia, kémia, környezetvédelem szakos tanára tizenhat éve vezeti a szakkört. Van egy ötödikesekből és egy felsőbb évesekből álló csoportja. Amikor csak lehet, kint töltik az időt. Kedden a hatodik, hetedik, nyolcadik osztályosokból álló csoport volt soron. Ezúttal a település közterületein nappalozó baglyokat számolták meg. Ezzel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület országos akciójához csatlakoztak. Az egyesület a lakosság bevonásával január utolsó hétvégéjét jelölte ki az erdei fülesbagoly telelőhelyeinek felmérésére, de a később érkező adatokat is fogadja az MME Monitoring Központja.

– Józsi bá! Kell itt valamit látni? – nyűglődnek a lányok, mert hiába a távcső, a művelődési ház melletti fákon most nem találnak egy madarat sem.

– A művelődési ház melletti tiszafán és borókán korábban több bagoly is volt, most nincs egy sem – tudjuk meg Góczán Józseftől. – A tiszafa alsó ágait levágták, lehet, hogy ez nem tetszett a madaraknak.

– Mindent nézünk: fűt, fát, tücsköt bogarat – összegzi a szakkör lényegét Góczán József. – Szoktunk szedni gyógynövényeket, csipkebogyót enni, kökényt majszolni. Ilyenkor a madárgyűrűzés a legnagyobb szám. Nagy élmény, hogy közelről láthatják, és kézbe is vehetik a madarakat. A legtöbb ilyenkor a zöldike, tengelic és a cinege, de minden évben akad zöld küllő, balkáni gerle, vetési varjú, sőt karvaly is. Csak az idő kevés. Két tanóra. A régebbi szakkörösök már nélkülem is fel tudják állítani a hálót. Volt olyan, hogy reggel fél hétkor bejöttek a fiúk. Mire 7.40-kor ideértem, már álltak a hálók és madárral fogadtak – osztja meg élményeit a szakkörvezető.

Kiemelt képünkön: Góczán József és a táplánszentkereszti iskola tanulói az egyik lucfenyőt vizsgálják