Krémin Adrienn és Tóth Erika közös vállalkozást visznek és a felelős állattartást hirdetik

Máshonnan indult és más irányba tartott Krémin Adrienn és Tóth Erika pályája. A két szombathelyi lányt aztán pontosan tíz éve egy állateledel-áruházban összehozta a sors. A kutyák és az állatok szeretete önmagában talán kevés lett volna ahhoz, hogy közös üzleti vállalkozásba kezdjenek, de jó alapnak bizonyult. Most öt alkalmazottat foglalkoztat a kisállat-kereskedés, állateledel és -felszerelés szaküzlet, amelynek ők a tulajdonosai. Január óta a korábbinál jóval tágasabb térben szolgálják ki nagy odafigyeléssel a vásárlóikat.

Krémin Adrienn Táplánszentkereszten nőtt fel, szülei révén – édesapjának egyre bővült a fuvarozócége, ő maga már háromévesen mellette ült a kamionban – korán belelátott a vállalkozói létbe. Az iskolában a reál tantárgyak érdekelték, az üzleti világgal kapcsolatos továbbtanulást tervezett: a szombathelyi közgazdasági középiskolából a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára ment, ahol a gazdasági ismereteit szélesítette, és angol-, német- és olasznyelv-tudását tökéletesítette. Kereskedelmi közgazdász diplomát szerzett menedzsment szakon. A nyarakat Olaszországban töltötte ösztöndíjjal egy kinti egyetemen, utána Olaszországban vállalt munkát. 2005-ben, 23 évesen jött haza, és kapcsolódott be igazán a szülei vállalkozásába. A kezdetektől tudta, hogy számára az az ideális munkahely, ahol a saját főnöke tud lenni, amit maga épít fel. Még egy dolgot említ, ami Erikával közös történetük szempontjából lényeges: gyerekkora óta kutyákkal is foglalkozott. Huszonkét éve a nagytestű, jámbor leonbergi fajta a mindene, kiállításokra viszi a kutyáit, 2006-ban a fajtamentésbe is bekapcsolódott.

Tóth Erika az egyik szombathelyi állateledel-áruházban dolgozott, amikor Adrienn megjelent ott a néhány hónapos leonbergijével. – Adri kutyájával rögtön teljes volt az összhang közöttünk. Utána néztem a kutya mögé, és kezdtünk el barátkozni. Én gyerekkoromban, mint a kis Maugli, az első lépéseket szinte a kutyánkkal tettem meg. A nyulaktól a tyúkokig minden állatot imádtam, simogattam. Édesapám kuvaszokat tenyésztett, a nagyszüleimnek tehenei voltak, azokért is rajongtam. Az is megfordult a fejemben, hogy állatorvos leszek, végül úgy alakult, hogy fodrász lett az első szakmám. Utána még sok bizonyítványt szereztem: vendéglátó-üzletvezető, kereskedelmi boltvezető, targoncás, házi betegápoló – csak néhány közülük – sorolja Erika. Mindig emberek között dolgozott. A ’2000-es évek elejétől kutyatenyésztésbe kezdett és kiállításokra is járt. Születésnapjára törzskönyvezett Shar pei kutyát kapott a párjától – azt mondja, akkoriban jött rá, mi a különbség a törzskönyves szaporító és a tenyésztő között. Sajnos a kutya beteges volt, később a családjukban tudhattak több minőségi Shar pei-t. Adrienn a leonbergijével, Erika a shar pei-jel járt kutyakiállításokra. Így kezdődött a barátságuk, és az idén tíz éve, hogy közös üzletet alapítottak.

– Kiegészítjük egymást: én a gazdasági háttérért, az adminisztratív munkáért felelek, Erika a gyakorlati dolgokért. Neki a kutyatenyésztésen kívül a madarakkal, macskákkal, nyulakkal és az akvarisztikával is több tapasztalata volt. Én mellette tanultam meg sok mindent a madarakról, rágcsálókról, hüllőkről – meséli Adrienn. Miután mindent átbeszéltek, és, mert megbíztak egymásban, baráti segítséggel, nagy elhatározással, a megtakarított pénzüket felhasználva 2011. április 1-jén nyitották meg a kereskedésüket. Az első három évet ketten dolgozták végig szombat-vasárnapi nyitva tartással, úgy, hogy mindketten több lábon álltak. Adrienn a fuvarozócég ügyeit vitte, mellette tolmácsolt, Erikának vendéglátóhelyei voltak, egy rendezvényszervező cége és vagyonőri munkái. Erika elkezdte kitanulni a kutyakozmetikusságot, Adrienn okleveles kutyakiképző lett. A nyereséget a vállalkozásba forgatták vissza, külföldre járnak kiállításokra, új partnereket felkutatni, új termékeket megismerni. Érdekük, hogy a vásárlók szívesen menjenek be az üzletbe, és, hogy visszatérjenek.

A tápokból az ár-érték arányban kedvezőbbeket tartják. Tanácsot adnak a családoknak, akik kisállatot szeretnének: a leendő kedvencek ketrecigényétől a társaságigényéig mindent elmondanak. A felelős állattartásra hívják fel a figyelmet. Közben előfordul, hogy „náluk landolnak” mentett, visszavitt, megunt állatok, amiket, ha úgy adódik, örökbe adnak. Támogatják az állatvédőket, a degu- és a tengerimalac-mentést is.

A mögöttünk hagyott évről azt mondják: mind a saját, mind a kollégáik tűrőképességét és türelmét, empátiáját növelte a vírushelyzet. Január 2-án költöztek a Zanati úti telephelyükre, ahol most 75 százalékos a készültség. Tele vannak tervekkel: kutyakozmetika működhetne a telephelyen. Hátul beltéri kutyafoglalkozásokra, kiállítási felkészítésre is van hely, áprilisban kutyakozmetikai szemináriumot szerveznek. A hobbikutyásokat, a kiképzőket is várják, igény esetén madárkiállításra is nyitottak. Az elmúlt években megszokott rendezvényeiket is folytatnák: nagyszombaton a nyuszi kiállítást és a kutyaszépségversenyt hivatásos bírókkal.

És hogy mit hoz a jövő? Remélik, hogy csupa jót a folytatásban. Korábban volt két leopárdteknősük, azok 60-80 centiméteresre és húszkilósra megnőnek. Amikor megkérdezte valaki, hol tartják majd őket, azt válaszolták: nyugdíjas korukban rajtuk ülve fognak kiszolgálni – mesélik nevetve.

Kiemelt képünkön: Tóth Erika a lógófülű, mini kosorrú nyúllal, Figaróval, jobbról Krémin Adrienn mosolyog