A háziorvos, aki kiválóan főz – Dr. Müller Andrásnak ötezer darabos a könyvgyűjteménye, és minden gasztroújságra előfizet

Ötezer darabos könyvtárszobájában ülünk, meséli, hogy gyerekkorától fogva gyűjtő, minden zsebpénzét könyvekre költötte, először a háborúkról olvasott sokat. A történelem szeretete a nagyapjától, vitéz Dalmady Andrástól ragadt rá. Müller András a Kanizsai-gimnáziumba járt, az osztálytársaival egymást inspirálták a minél nagyobb műveltség megszerzésére. Harmincegyből huszonkilencen mentek tovább egyetemre, többen orvosok lettek.

– Elsőre nem vettek fel, ezért a szombathelyi kórházba mentem segéd-röntgenasszisztensnek, egész nap a sötétkamrában hívtam elő a filmeket – idézi fel az orvos pályája kezdetét. – Fél év után Pécsre mentem, az I-es belgyógyászati klinikán lettem beteghordó, így tudtam járni az egyetem által szervezett fizikai és biológiai felkészítőre. Másodszorra sikerült a felvételi. Az egyetemi években szülész-nőgyógyász akartam lenni, de nem volt ilyen álláshely, az onkológián viszont igen, ezért ott kezdtem. Az öt és fél év alatt sok tapasztalatot szereztem. Elvittek katonának, és a kiképzés után a körmendi határőrbázisra kerültem. Háromhavonta hatszáz újonc jött az ország keleti részéből, sokat verekedtek, megvágták, megszúrták egymást, el kellett látni a sebeket. Ez is „tanulópénz” volt, amint az is, hogy István Lajos professzor felkérésére a hematológiai létszámhiány miatt külsősként a Vöröskereszttel kiszállásos véradásokat csináltam nagy gyárakban. Először levettük az éjszakai műszakban dolgozó 200-400 ember vérét, hajnali hatkor bejött a következő műszak, akkor újabb 200-400 emberét, majd a 14 órai műszakváltáskor megint több száz emberét.

Dr. Müller András 1991-ben lett háziorvos Csepregen, a feleségével és két gyermekével költözött oda Szombathelyről. A lakásukban nem volt fűtés, mert rossz volt a ház kazánrendszere, sokáig sálban, sapkában, zokniban aludtak éjjel, összebújva, ugyanakkor 50-60 ezres szénszámlákat fizettek a semmiért.

– Hamar megszerettem az itt élőket, 33 éves voltam akkor, öregfiúk focicsapatot szerveztem, hogy legyen közösségi élet körülöttem, aztán elszakadt az Achilles-inam, ezért pár év múlva visszavonultam. De addig a csapattal sokat utaztunk, jártunk Erdélyben, Szlovákiában is focizni. Ma már csak a tévében nézem a futbalt.

Egy időben közéleti szerepet is vállalt, képviselő volt 1994-től 1998-ig. Háziorvosként fő büszkesége, hogy ma már a gyerekeiket is hozzák azoknak, akiket itt fiatalon megismert, ha valaki férjhez megy és elköltözik, elköszön tőle is. Sok ezer embert gyógyított harminc év alatt, köztük német ajkúakat, mert tudják róla, hogy beszél németül. Mióta Bükön van orvosi ügyelet, 2001 óta, azóta éjszaka nyugalom van, nyugodtan tud pihenni. Előtte állandó készenlétben élt, és megszokták az emberek, hogy minden apró bajukkal felhívják. Azért szeretik, mert jó diagnoszta, beszélget a páciensekkel, a betegségen kívül arról is, hogy áll a kert, a pálinkafőzés, gyakran téma a foci, tudják róla, hogy Bayern-rajogó, a 90-es években és a 2000-es évek elején Münchenbe is kijárt a meccsekre. A 2012-es tetőtűz óta ellátja a Vas Megyei Egyesített Szociális Intézmény idősotthonait is, Acsádtól Peresznyéig.

Kikapcsolódásként jókat főz, a könyvespolcán megtalálhatók a világ legjobb szakácskönyvei, és előfizetője minden magyar gasztroújságnak. A kedvenc receptjeit kijegyzeteli és visszakereshetővé teszi egy külön füzetben. Olykor meghívja a barátait vacsorára, ahol különlegességeket is kóstoltat: például krokodilsteaket, bölénytalpat, kengurucombot. Az extra húsokat Bécsből hozatja. A születésnapokat, névnapokat együtt szokták ünnepelni, a legközelebbi alkalomra lazaccal készül egy skandináv recept alapján.