Nőnap

2021.03.08. 07:00

A körmendi Adorjánné Zsalvai Zsuzsának új munkát és szerelmet hozott a 2010-es borsodi árvíz

A tűzoltóság a haváriaeseményeknél, káreseményeknél, ahol gyors reagálásra van szükség, edzett, testileg és lelkileg is erős, bátor férfiakat állít frontvonalba. A hölgyekre ezért, valamint egészségügyi megfontolások miatt sem bíznak nehéz fizikai munkát. A katasztrófavédelem állományában azonban a szebbik nem képviselőire is szükség van. Rájuk inkább az irodai, illetve az úgynevezett komplex védelmi igazgatási feladatok hárulnak. Hogy ez mit takarhat, az a körmendi Adorjánné Zsalvai Zsuzsa példájából kiderül.

Tersztyánszky Krisztina

Fotós: Szendi Péter

Fotós: Szendi Péter

Zsuzsa 2012 novemberétől dolgozik a Körmendi Katasztrófavédelmi Kirendeltségen mint a vasvári járás katasztrófavédelmi megbízottja. Az a feladata, hogy a polgári védelmi tevékenységet segítse a hozzá tartozó huszonhárom kisebb-nagyobb településen. Ez jelent adminisztrációs tennivalókat is, de az ő dolga az is például, hogy segítsen a települések veszélyelhárítási tervének kidolgozásában. Ha pedig valahol már megtörtént egy káreset, akkor is van tennivalója. Ő veszi fel a kapcsolatot a polgármesterrel, ha egy tűzeset után szükség van egy család átmeneti elszállásolására.

A településeken kell lennie erre a célra fenntartott befogadóhelynek, a szükséges intézkedések elindítása azonban az ő felelőssége. Nagyon szereti a munkáját, ám ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, érdemes megismerni Adorjánné Zsuzsa Körmendre kerülésének nem mindennapi történetét.

A gyökerei ugyanis az ország másik csücskébe, a Borsod megyei Felsőzsolcára vezetnek. A miskolci egyetemen végezte tanulmányait mint igazságügyi ügyintéző, és az ott megszerzett jogi szaktudásának birtokában egy Borsod megyei önkormányzatnál helyezkedett el.

Adorjánné Zsalvai Zuzsa: „Szeretem a munkámat”
Fotó: Szendi Péter

Életében hatalmas fordulatot hozott a 2010-es nagy borsodi árvíz. A kiáradó Bódva úgy elöntötte Felsőzsolcát, hogy akadt emeletes ház, aminek csak a kéménye állt ki a vízből. A település nyolcvan százaléka víz alá került, háromszáz ház összedőlt. Zsuzsa is kis híján a károsultak közé került, az otthonától mindössze húsz centiméterre állt meg a víz. Önkéntes segítőként ő is lapátolt, töltötte a homok­zsákokat egész éjszaka.

Aztán egy befogadóhelyre került, ahol hivatásos parancsnok irányításával szervezték az emberek kitelepítését-befogadását. Nagyon megtetszett neki a segítésnek ez a módja, hiszen maga is át tudta érezni a károsultak helyzetét. De nemcsak a tevékenységbe szeretett bele, hanem a későbbi férjébe is, akivel ott ismerkedett meg az árvízi védekezésnél. Amikor később Vas megyébe költözött a párjához, már úgy jött, hogy a katasztrófavédelmi kirendeltségen fog dolgozni, hasonló pozícióban, mint korábban a férje.

– Szeretem a munkámat. Nagyon fontosnak tartom a lakosság felkészítését a veszélyekre, az önkénteskedést, a segítségnyújtást – vallja.

Így folytatja: – Törvényi előírás, hogy minden településen működnie kell egy polgári védelmi szervezetnek, vagy önkéntes vagy köteles alapon. A mi feladatunk, hogy időről időre a helyszínen felkészítsük őket azokra a veszélyhelyzetekre, amelyek a településük adottságaiból következően a legnagyobb valószínűséggel előfordulhatnak náluk. Fontos, hogy mindenhol készen álljanak arra az esetre, ha váratlanul árvíz, földrengés vagy más természeti katasztrófa történik, vagy éppen baleset történik, vagy veszélyes anyag szabadul el.

A katasztrófavédelmi megbízott felelőssége, hogy mindenhol tisztában legyen a lakosság a betartandó szabályokkal és azzal, hogyan segíthetnek egymásnak a leghatékonyabban, ha megtörténik a baj. Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy olyan jó kapcsolat, kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk, hogy a települések vezetői már maguktól is megkeresnek a kérdéseikkel.

A megye hét járási katasztrófavédelmi megbízottjából öten nők, kettő férfi. Zsuzsa szerint nincs nemekhez kötve ez a tevékenység. A férfiak, ha szükség van rá, segítenek a nőknek, de ez fordítva is igaz. Azt pedig, hogy a férjével mindketten ezt a hivatást folytatják, szerencsésnek tartja, hiszen egy tűzoltó életvitelének elfogadásához amúgy is sok megértés kell.

Megkérdeztem Zsuzsától, hogy vonulós feladatot bevállalna-e, ha úgy hozná az élet. Alapvetően úgy gondolja, hogy miért ne, félni nem félne tőle, de ez nem az ő feladata, és nem is kapta meg a vonuláshoz szükséges kiképzést. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ha belecsöppenne egy baleseti szituációba, akkor ne segítene.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában