A nevezetes vasvári termálcsirke

1984-ben elkészült a két vállalat közös szakasza, majd külön-külön folytatták a munkát, mindketten saját felhasználási területükön. 1985. november 20-án tartották a műszaki átadást a téesz csirkehizlaló telepén, az első termálvízzel fűtött istállóban.

A ritkaság számba menő vállalkozás pénzügyi hátteréről annyit kell tudni, hogy a tanulmányterv egy energia­racionalizálási pályázathoz készült. Az a tény, hogy elkészült a termálvíz-hasznosító rendszer, azt jelentette, hogy sikeresen pályáztak, és állami támogatást is kaptak erre a munkára. Önerőből nem tudták volna ezt a munkát megvalósítani. Az előzetes tervezés 12,3 millió forintot irányzott elő a kivitelezésre. A téesz 2,4 millió forintot tudott erre áldozni, és a többit államkölcsönként kapták volna, tíz év alatt kellett volna törleszteniük. De mivel kedvezően alakult a munka, rövidebb idő alatt készült el és kevesebbe került. A teljes összeg valamivel tízmillió forint fölött alakult.

Mennyi csirke melegedett az üzem első négy hónapjában? Egy turnust tudtak felnevelni abban az istállóban, ahol termálvizes fűtés volt. Elsősorban a baromfi igényeit tartották szem előtt, így, ha kellett, akkor ráfűtöttek a termálvízre. A kemény 1985/1986-os tél ellenére a fűtési energia 70 százalékát a termálvíz adta. A nagyon hideg napokon olajjal segítettek rá. Az addigi tapasztalatok alapján azt prognosztizálták, hogy öt év alatt megtérül a beruházás költsége, amennyiben teljes kapacitással működtetik a hizlalótelepet.

Az eredetileg tervezett 64 ezer csirke elhelyezésére, nevelésére alkalmas telepet később tovább bővítették, így 100 ezer baromfit tudtak már hizlalni. 1986 októberére kész is lett a telep. A fűtési technológia megnyugtató módon tett eleget a baromfi igényeinek. A kútból 78 fokos vizet vettek, és a hőcserélőkből 30-32 fokos víz távozott, ami nagyon jó hatásfoknak volt mondható. Mi több, kezdetben azzal volt gond, hogy túl meleg víz folyt a hőcserélőkből.