A szülők ezúttal az autóból szurkoltak

Ahogyan arról korábban mi is beszámoltunk, március 6-án rendezték a versenytánc Nyugat-Magyarország Területi Bajnokságát Kaposváron, zárt kapuk mögött. A táncsport világában korábban még csak hasonlóra sem volt példa, ugyanis tavaly, amikor életbe léptek a járványhelyzet miatti szigorítások, törölték a versenyeket. Most azonban – hasonlóan a többi sportághoz – újraindult a bajnokság, csakhogy ezúttal nézők és – ami talán még fájdalmasabb – szülők nélkül. Aki kicsit is ismeri a versenytáncot, tudja, a közönségnek komoly szerep jut egy-egy versenyen.

Ők teremtik meg azt a semmivel össze nem hasonlítható atmoszférát, ami minden táncverseny jellemzője. Jelenlétük legalább annyira fontos, mint egy kosár-, kézilabda- vagy futballmeccsen. A legfontosabb nézők természetesen maguk a szülők, hiszen ők nemcsak buzdítanak, de ott vannak a kulisszák mögött is. Mindenben segítenek, ha kell. Felhúzzák a cipzárakat, helyrefésülik a rakoncátlan tincseket, kiigazítják a sminkeket, és ők azok, akik letörlik a könnyeket is, ha kell.

Most Kaposváron erre mondjuk nem volt szükség, a szombathelyiek minden indulója döntőbe táncolta magát, pedig a szülők csak a parkolóig mehettek – mesélte Faludiné Lovas Henriette, a Lorigo TSE művészeti vezetője, akit a közönség nélküli táncversenyen szerzett tapasztalatairól kérdeztünk.

– Amikor megkaptuk a hírt, hogy újraindulnak a versenyek, küldtem egy körlevelet a szülőknek, amiben leírtam, a szakmai stábot és az edzőket leszámítva senki sem jöhet be a csarnokba. Kértem, hogy aki ilyen körülmények között nem szeretné vállalni a részvételt, az jelezze, megértjük a döntését. Végül aztán egy szülő sem akadt, aki visszalépett volna, azonnal elfogadták a helyzetet. Így voltak ezzel a táncosok is, most, hogy csak magukra voltak utalva, az olyan összetartást eredményezett, ami szinte példa nélküli, és ezt különösen jó volt látni. Normál esetben – és ez főleg a kisebbeknél jellemző – a legtöbben szüleik körében készülnek rá a táncra, és várják az eredményhirdetést. Most azonban mindenki végig együtt maradt, és szurkoltak egymásnak – emlékezett vissza a szakember.

Mivel tudták, hogy ezúttal másképp lesz, jó előre felkészültek mindenre. A Lorigónál egyébként is az a szokás, hogy a frizurákat már a verseny előtti napon elkészítik, azzal tehát nem volt gond, a sminket pedig amúgy is egymásnak szokták megcsinálni. Persze kár lenne tagadni, megérezték a szülői jelenlét hiányát, az edzőkre sokkal nagyobb nyomás nehezedett, hiszen egyszerre kellett ott lenniük mindenhol, ám ez a versenyzők által nyújtott teljesítményen nem látszott, sőt.

Sok szülő úgy gondolja, gyermeke nem teljesít úgy, ha ő nincs jelen, ám erre az élet most rácáfolt. Egyébként pedig a szülők félig-meddig mégiscsak ott voltak – köszönhetően az élő közvetítésnek – autóikban telefonokról, tabletekről követték az eseményeket, így végül nem is maradtak le semmiről.

Faludiné Kata is egy volt az autóban izguló szülők közül. Ő a bajnokságra fiával, a 13 éves Bálinttal érkezett, aki már nagyon várta, hogy versenyezhessen, hiszen párjával, a 12 éves Móricz Borbálával mindössze két hónapja táncolnak együtt. Kíváncsiak voltak, mennyire sikerült összeszokniuk. Gyorsan kiderült, hogy nagyon, a Junior II. C-osztályban induló táncosok standard kategóriában harmadikok, latinból pedig negyedikek lettek. Kata is azt mesélte, a gyerekeknek egyáltalán nem jelentett problémát, hogy nézők és szülők nélkül kellett helytállniuk.

Társaik és edzőik mindent megoldottak, igaz, ezúttal még inkább igyekeztek előre dolgozni, ami a sminkeket és a hajakat illeti, de persze a táncok közti átöltözésre nem lehetett készülni. Végül aztán nem volt gond, a furcsa helyzet, nagyon úgy néz ki, hogy leginkább a szülőknek volt kényelmetlen, hiszen mindannyiuknak fájt kicsit a szíve, hogy nem lehetnek gyermekeik mellett.