Dr. Barityné Házi Ottilia segít eligazodni az iskolaválasztásban

Az idén elmaradtak az iskolahívogatók, a nyílt napok és a bemutató órák. Legfeljebb a képernyőn keresztül ismerkedhetnek szülők és gyerekek a leendő tanítókkal, és online tehetik fel a szülők kérdéseiket. Virtuális iskolabejárással, digitális manóklubbal és bemutatkozó kisfilmmel készültek idén az intézmények: pergő képek illusztrálják, mi mindenre számíthatnak majd a kisdiákok a náluk töltött évek alatt. Első osztályosok tanítójaként szerzett több évtizedes tapasztalattal és az óvoda-iskola átmenet szakértőjeként dr. Barityné Házi Ottilia azt vallja, minden iskolából kerültek ki boldog és boldogulni tudó fiatalok. De, ha lehetőségünk van arra – és miért ne lenne –, hogy iskolát és főleg tanítót válasszunk, tegyük meg!

– Egy felelősséggel, lélekkel gondolkodó szülő sokat tépelődhet a kérdésen, ami érthető, hiszen meghatározó az első tanító személye. Intelmei az egyetemi évekig hatnak, sőt, az élethosszig tartó tanulás útján elkísérnek. Nagyon fontos, hogy motiváló hatással legyen a kis elsősre, ha a gyermek szorong, meg tudja nyugtatni, és szívből örüljön tanítványa sikerének. Minden iskolában van jó és még jobb tanító, de most a legjobbat kell megtalálni. Ezért a bemutató kisfilmekben érdemes figyelni a pedagógus minden rezdülésére, mimikájára, testtartására, mozdulataira, mosolyára, a gyerekekkel való szemkontaktusára, mert sok mindent elárulhatnak. A kisfilmek többször visszanézhetők, így nem veszünk zsákbamacskát – mondja a szakember. Azt javasolja, telefonon is keressük fel a tanítót. A beszélgetésből kiderülhet, hogy örömmel végzi-e a munkáját, tudja-e, hogy meddig akarja eljuttatni a gyerekeket. Hozzáteszi még: ne legyen életkorfüggő a választásunk. Igaz, hogy az idősebbek tapasztaltabbak, de akkor működik jól az iskola, ha a tapasztalat az új kezdeményezésekkel társul, ha fiatalok és idősebbek együtt dolgoznak.

A másik, amiből szerinte érdemes kiindulnunk: a legjobb döntés érdekében ismernünk kell a gyermekünket. – Egy visszahúzódó, kevésbé jó labdaérzékű gyerek szenvedni fog, ha focitagozatra íratjuk be. Egy megkésett beszédfejlődésű, gyenge szövegértésű hétévesnek pedig nem jó választás a kéttannyelvű osztály. Ne úgy gondolkodjunk, hogy a hiányzó kompetenciái majd ott kifejlődnek. És ne essünk abba a hibába se, hogy a gyermeken keresztül akarjuk a saját be nem teljesült álmainkat megvalósítani. Foglalkozzunk azzal is, hogy a leendő iskolában milyen gyermeki, szülői és tanítói erőfeszítéssel és milyen áron juttatják sikerélményhez a gyermekünket. Nem mindegy, hogy erre a gyermekünk érett-e már, és nem haladja-e meg a képességeit a kitűzött cél. Vannak népszerű, jó színvonalúnak mondott iskolák, ahová sikk bekerülni. De mérlegeljük, hogy ha valaki bekerül, akkor teljesíteni is kell az iskola elvárásait, a tantárgyi követelményeket. Ne rakjunk túlzó terheket a kisdiákra. Ennél sokkal fontosabb, hogy vidámak, kiegyensúlyozottak maradjanak az óvoda után az iskolában és otthon is. Ha pedig a tehetséggondozás lehetősége is érdekel bennünket: az intézmények a versenyeredményeiket is feltüntetik, ezekből kiderül, adnak-e szereplési lehetőséget a gyerekeknek. A végső döntés előtt a gyermeket is kérdezzük: beszélgessünk vele sokat, számára melyik iskola és tanító rokonszenves. Az óvodapedagógusokat is vonjuk be, hallgassuk meg a véleményüket, és járjuk körül a problémát a szülőtársakkal is – sorolja a szakember.

Az egyes intézmények pedagógiai programjaiban kivétel nélkül hívogató értékek szerepelnek. Ilyenek a gyermekközpontúság, a fejlesztés, a tehetséggondozás, a hatékony pedagógiai módszerek, a kiscsoportos idegennyelv-tanítás, kiváló infrastruktúra, valamint az adott intézményre jellemző specialitások (egyházi, alapítványi, állami iskola, sport-, művészeti tagozatos osztályok stb.) De kérdés, hogy mindezek hogyan realizálódnak a mindennapokban. Van, amiről a saját szemünkkel meggyőződhetünk. – Ha az iskolákba nem is, a környékükre el tudunk sétálni. Nézzünk be az udvarokba: vajon gondozottak-e, vagy épp a környezettudatos nevelést hirdető suli környékén van szemét. Árulkodó, ha egy iskola azt írja magáról, sokat adnak a megfelelő kommunikációra, mégis rendszeresen trágár beszéd szűrődik ki, és nincs jelen pedagógus, hogy leállítsa. A hidegben a tanárok figyelnek-e a gyerekekre: sapka-sál nélkül szaladgálnak-e az elsősök. Mindez nem leskelődés, kíváncsiskodás, csupán arról ad képet, hogy az iskola és a tanító mennyire vesz részt a gyermek életében. Amiről a legkevésbé kapunk képet előzetesen, pedig az egyik legfontosabb szempont a szülőknek: vajon az iskola és a diáktársak szülei is olyan értékrendet képviselnek-e, amit mi otthon. Sajnos sok osztály szenved a nehezen kezelhető gyerekek miatt, ami legtöbbször az otthoni hiányos, nem megfelelő nevelés következménye – mondja.

Végül: ha pontosan ismerjük a gyermekünk képességeit, körüljártuk a lehetőségeinket is és kiválasztottuk a neki való iskolát, ne tántorítson el bennünket az egyre jellemzőbb tendencia: azt gondoljuk, hogy bizonyos iskolákba csak megfelelő társadalmi státuszú családok gyerekei járhatnak. Kellő önbizalommal felvértezve, és ha gyermekünket is erre neveltük, egyáltalán nem probléma, ha kerékpárral vagy gyalog szlalomozunk reggel és délután a márkás autók között.

Felmerül még kérdésként: el tudjuk-e rontani a választást? – Igen, de nem szabad kapkodni a váltással. A gyerekek hetekig sírdogálhatnak reggelente, napközben, de emellett élményeket gyűjtenek. Beszélgessünk velük sokat, kérdezzük őket az élményeikről. Ha viszont tartós a sírás, a szorongás és lelki-testi tüneteket produkál a gyermek, azonnal járjunk utána, ezek miből adódnak. Vajon túl nagy követelmény elé állítják? Neki való-e a pedagógus személye? Mi a helyzet a társaival? Hogy az utóbbi kiderüljön: hagyjuk őket mozogni a természetes közegükben, napközi után hadd játszanak, közben a fél szemünk rajtuk lehet, megfigyelhetjük a társas kapcsolataikat. Szükséges lehet, hogy felkeressünk nevelési tanácsadót, egyes képességeket lehet a szakvélemény alapján fejleszteni. Az iskolaváltás legyen az utolsó lépés, de ha kell, lépjük meg, hiszen nincs annál fontosabb, hogy boldogan, vidáman élje meg gyermekünk az első éveket.

Kiemelt képünkön: Dr. Barityné Házi Ottilia: „Ha valaki született pedagógus, akkor empatikus, türelmes, a gyerekek felé fordul, és ez a legfontosabb”