Kokárdában ültettek borsót – Március idusán kapálógépeztek, húzták a sort, gereblyéztek és vetettek

A nemzeti érzület abban is megmutatkozik, hogy az előkertbe kiteszik a magyar zászlót, aznap lobog, aztán lesimítják, rögzítik, de kint marad a kerítésbe tűzve október 23-ig. A gyerekekkel elmondatják a Nemzeti dalt, versszakonként váltják egymást, a refrén közös. Az anyuka sokat foglalkozik velük, az online tanulás miatt most még többet, a tízéves Bogi és a nyolcéves Ádám igényli is, szerencséjük van, hogy Kata otthon van a picivel, a kétéves Danival. A téli időszakban barkácsműhellyé alakul a ház; kézműveskedésük egyik sarokpontja: szalvétaképeket készítettek, amik mennek licitre a szomszédos falubeli, pusztacsói SMA-s kisfiú, Noel gyógykezelésére (a család kupakgyűjtő pontot is működtet). Bogi tekeri a kötőmalmot, körsál készül a kerti madárijesztőnek, Kata mesefigurákat horgol, Kukori, Kotkoda, Vuk, Mazsola, Böbe baba, Dr. Bubó és társai mellé az idén meghorgolta a tüskés koronavírust is egy szájmaszkos nővérkével, habár ők nem meséből valók. Mindez háttérbe szorul március közepétől, amikor indul a háztáji. A titkos sufniban – ami a házitészta-készítés kellékeit is rejti – virágok nevelkednek, citrom- és mandarinfa nődögél, a keltetőben pedig ottjártunkkor bújtak elő épp a kiscsibék. Harminckilenc tojásból csak huszonhárom lett az idén, de ennek is örülnek, pedig nem jó arány. Lehet, hogy az a baj, túl sok tyúk volt egy kakasra. A csibék kiköltöznek az udvari gazdasági épületben elhelyezett, átalakított hűtőládába, amit Kata ötlete alapján az édesapja készített, van benne fűtés, világítás, és ami a legfőbb: hőszigetelés.

Az apuka, Farkas András március 15-én kapálógépezett, Ferenczi Kata húzta a sorokat és ültette a borsót, a gyerekek a dughagymát. A répák közé is hagymát szoktak tenni, egymást védik azzal, hogy a kártevőik nem bírják egymást. Gereblyézett, aki hozzájutott a szerszámhoz, a legkisebbnek kellett persze a legnagyobb. Boginak és Ádámnak saját kiskertje is van, egy-egy magaságyásban termelik meg a magukét: epret, krumplit, egy-egy tő paprikát. A kislány büdöskét is rak bele, mert a régi öregek szerint a bogarak ellen is jó. Nagyon szeretnek a kertben lenni, és ők kalauzolnak a hátsó udvarban. Van kecskéjük, Ami, birkájuk, Frédi, rajtuk kívül tyúkok, kacsák. Voltak libák is, de csíptek, ezért adandó alkalommal megsütötték és megették őket. Jó az állatok közé kijönni, ahogy mondják, hiányzik az iskola, a barátok, Bogi most nem tud furulyára járni, Ádámnak nincs fociedzés. Izgalmas viszont a várakozás, hogy lesznek-e kisnyuszik, mert ugratták a nyulakat, hamarosan eldől, mennyire volt ügyes a bak meg a nőstény. Holnap érkeznek a malacok. Vágásra nevelik őket, náluk hagyomány a disznóölés, legalább kétszer összejön emiatt a nagycsalád.

A ház körüli munka sok elfoglaltságot ad nyár végéig, akkor aztán jön az eltevés, lekvárok, savanyúságok sora. Tavaly legalább négyszáz üveg volt. A gyerekek sokat segítenek a folyamatok előkészítésében, próbálják arra nevelni őket, hogy tanuljanak meg gazdálkodni, úgy vélik, „a mai világban nem hátrány”. Elköszönünk, mert jön az ebéd, megtudjuk, hogy Kata ünnepi levesében piros-fehér-zöld a tésztabetét.

Kiemelt képünkön: Farkas András, Ferenczi Kata és a gyerekek, Bogi, Ádám, Dani a veteményesben