Kópicok és vékák kerülnek ki a szalafői Tamaskó Sándor keze alól

A Papszeren idősebb Tamaskó Sándor szorgalmasan köti a kenyeres vékákat. Kópickötésként emlegetjük azt a technikát, amikor szalmakötegeket mogyorófaszijács segítségével csigavonalszerűen egymáshoz erősítenek, így hozva létre különböző tárgyakat. A hasas, nagy méretű kópicok között akad 300 éves is. Valaha ilyenekben tárolták a búzát, mákot, diót, aszalt gyümölcsöt. A méteres kópicokban 30-40 kilónyi termény is elfért. Manapság a kisebb tárgyak iránt nagyobb a kereslet. A 80 éves mester most egy ovális kelesztővékán dolgozik. Két-három nap kell hozzá. Egy nagyobb kópic akár egy hónapig is készül. Nagy divatja van a házi kenyérsütésnek, ehhez keresik a szalmából kötött termékeket.

A kópickötés fő alapanyaga a rozsszalma. A szalafői mester mindig tesz hozzá kékperjét is. Ettől a vadon élő növénytől erősebb, keményebb lesz az edény. Fontos feladat a kötéshez használt szijács elkészítése. Ehhez 6-7 éves, hüvelykujj vastagságú, kétméteres mogyorófaágakat gyűjtenek a téli erdőn. Erről a megfelelő technikával lehet lepattintani azokat a vékony facsíkokat, amelyek beáztatva kellően hajlékonyak a kópickötéshez. Valaha minden háznál volt olyan férfiember, aki tudott kópicot, vékát kötni. Tamaskó Sándor megtanította a fiát és az unokáját is a mesterségre, de ők már nem itt

élnek.

Szalafőn rajta kívül még egy ember ért a kópickötéshez. Ehhez a régi mesterséghez erős kéz, sok idő, kitartás, és nyugalom kell.

Kiemelt képünkön: Ovális kelesztővéka készül