Andor Ottóra, a Gothard Jenő Általános Iskola egykori igazgatójára emlékezünk

,,Jó volt kámoni igazgatónak lenni!”

Szomorúan tudatjuk, hogy elhunyt Andor Ottó címzetes igazgató, a Gothard Jenő Általános Iskola egykori vezetője.

Andor Ottó 1991-ben került a kámoni iskolába, ahol 2006-ig, nyugállományba vonulásáig igazgatóként, valamint magyar nyelv és irodalom szakos tanárként dolgozott. Aktív és lelkes tagja volt nevelőtestületünknek. Mindig szívesen fogadta a tantestület kezdeményezéseit, támogatta azok megvalósulását, így egyre nagyobb hangsúlyt kapott iskolánkban a környezeti nevelés, a szakmai megújulás.

Innovatív tevékenységével több új képzést indított intézményünkben. A megyében elsőként valósította meg a diszlexiaprevenciós oktatást. Támogatásával indult el a leány-versenytornászképzés, valamint az Ungaresca együttes utánpótlását biztosító néptáncoktatás. Megteremtette az emelt szintű matematika- és németnyelvoktatás feltételeit. Intézményünk 2002-ben a vízilabda-­oktatás bázisiskolája lett.

Andor Ottó kiváló pedagógiai munkája, elhivatottsága és gyermekközpontúsága példa és iránymutatás nevelőtestületünk számára. Iskolánk százéves történetéről könyvet készítettünk Száz év a csillagok között címmel, így vallott a vele készült interjúban: „Igazából nagyon küzdelmes 15 évnek az emlékei vannak bennem a Gothard-iskoláról. De hadd mondjam azt a szlogent, amit a gyerekek, szülők, nagyszülők több generációja mond: Jó volt kámoni diáknak lenni.

Ez a szlogen él a kámoni, herényi szülőkben. Ezt én úgy fogalmaztam meg magamban, amikor nyugdíjba mentem, hogy jó volt kámoni igazgatónak lenni. De tényleg jó volt. Együtt a jóval, a rosszal, a kellemessel, a kellemetlennel, tényleg jó szakma 15 évig ezt csinálni. Mindig azt vallottam, hogy három pillérre támaszkodik a sikeres iskola: szülő, pedagógus és gyerek. Ha ez a három szilárdan áll egymás mellett, akkor a gyerekek sorsa, nevelése, oktatása valószínűleg kevésbé fog csorbát szenvedni.”

Ezt az összefogást, segíteni akarást mutatja a Korszerű Iskoláért Alapítvány létrehozása is. A Szombathelyi Pedagógusok Szakmai Képviseletének elnökségi tagjaként, a szakértői szekció vezetőjeként kimagasló színvonalon tevékenykedett Szombathely oktatásügyéért. Részt vett a Szombathelyi Közalkalmazottak Érdekegyeztető Tanácsának és a Civil Fórumnak a munkájában.

Az önkormányzat oktatási bizottságának tagjaként az óvodai, általános, középiskolai, vala­mint a kollégiumi szakma érdekében javaslataival segítette a megalapozott döntéshozatalt. Országos közoktatási szakértőként kimagasló szaktudással, szakmai elhivatottsággal ellenőrizte, értékelte a nevelési-oktatási intézmények munkáját, az ország különböző településein a hátránykompenzálás érdekében projektpedagó­giai továbbképzéseket, szülői tréningeket vezetett. Koordinálta a szombathelyi szakértői csoport városi munkáját. A Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének Vas megyei titkáraként bekapcsolódott az országos oktatáspolitikába, szakértelmével, javaslataival segítette a döntéshozók munkáját.

A város pedagógusközössége, az igazgatók munkaközössége, a szülőközösségek és a tanítványai, kollégái által is nagyra becsült Andor Ottó pedagógiai életútját Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése Pedagógus Életműdíjjal, nyugállományba vonulása alkalmából cím­zetes igazgatói címmel ismerte el.

Azokkal a szavaival búcsúzunk Tőle, amelyek a ma iskolájához is szólnak. ,,Mit üzennék a volt kollégáknak és a diákoknak? A kollégáknak azt üzenném, hogy aki pedagógusnak áll, rossz magyarsággal mondva, tehát aki azt meri vállalni, hogy másokat tanít, annak örökké tanulnia kell, élete végéig. Amit még üzennék, az az, hogy pedagógusként nagyon nagy alázattal kell hozzányúlni a gyerekek neveléséhez.

Szívvel-lélekkel, pedagógiai alázattal és együttgondolkodással el kell fogadni olyannak a gyereket, amilyen. Ez nem olyan munka, ahol befogjuk az esztergagépbe az anyagot, és a szögletesből gömbölyűt formázunk. Itt ez nem működik. Itt fel kell készülni arra, hogy kudarcok sorozatán keresztül jutunk el valahová a gyerekkel együtt, és valami jobb jön ki belőle, mint amit netán nem tudtunk volna megcsinálni anélkül.

Amit a gyerekeknek üzennék, az pedig az, hogy szeressék ezt az iskolát, mert szerethető iskola. (…) Jó volt kámoni igazgatónak lenni!”