Ismert vasiaknál érdeklődtünk: mi lesz az első, amit megtesznek a veszélyhelyzet után

Balaton, horgászat, meccsek és főzés

– Az egyik legnagyobb szerelmem a Balaton, amikor a magyar tenger közelébe érek, és meglátom a hegyeket, megérzem a víz illatát, rögtön feldobódon – mondja Pétervári Tibor, az Országos Meteorológiai Szolgálat szombathelyi észlelője. A Covid-mentes időkben első útjai egyike biztosan a Balatonra vezet majd. Pétervári Tibor nagyon szeret horgászni, és szívesen kilátogatna már egy Haladás-mérkőzésre is a Rohonci útra, reméli, a nyáron ezt is megteheti. Mesél arról is, hogy a tömeg ellenére kedveli a gasztrofesztiválokat, ha vége lesz a járványnak, biztosan elmegy majd néhány nagyrendezvényre a környéken. Nagyon várja azt is, hogy vendégül láthassa régen látott családtagjait – ahogy a múltban, az új időkben is a saját főztjével várja majd a rokonokat.

Női kör létrehozására készül

– Tudatosan betartottuk és betartjuk most is a szabályokat, még ha ez lelkileg nagyon megterhelő is néha. A családi és baráti ölelések, együttlétek már nagyon hiányoznak. Ezeket szeretném elsőként pótolni a pandémia elmúltával – osztotta meg velünk Gelencsér Ildikó, a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház művészeti titkára. – Abban hiszek, hogy az ember akkor egészséges, ha lelkileg is az. A szeretteink körében való töltődésen kívül ehhez a kultúra is hozzátartozik. Hiányzik, hogy tudjunk dolgozni. Előkészültünk már a lehetőségekhez képest, a fő csapásirányok megvannak. Hogy futóhasonlattal éljek: a rajtvonalnál toporgunk, és nagyon várjuk a nyitást. A Cirákulum együttesnek is tagja vagyok: most ugyan nem tudtunk próbálni, de születtek új zenék, később szeretnénk újra fellépni. Amikor a baráti kapcsolatokat említettem, rájuk is gondoltam, hiszen nemcsak zenésztársak, barátok is vagyunk. A várban, a munkahelyemen is új terveket szövögetek. A teljes nyitás után női kört szeretnék létrehozni, a hímzéstől kezdve a horgoláson, kenyérsütésen és gyógyteakészítésen át a mézeskalács-készítésig a régi és a frissen szerzett tudást átadva.

Éjszakába nyúló görbe este

Kirchknopf Gergő, az Ocho Macho frontembere dalt írt a témához kapcsolódóan, és sok interjút ad mostanában az Úgy tombol című új számhoz fűzve. Azt tervezte, hogy nyitás után azonnal nyaralni megy, aztán azt, hogy koncertezni, de nem: itt marad Szombathelyen, és éjszakába nyúló görbe estét csinál.

– Szólok Verosznak, a feleségemnek, hogy ne várjon, és benézek minden kocsmába és étterembe: szeretnék az ismerőseimmel sörözni, beszélgetni mindenről, a Covidról nem. Azt szeretném, hogy Gyurika [Mersics György dobos] jöjjön értem a zenekari busszal, és szedjen össze hajnalban, és vigyen el egy koncertre, ahol elénekelhetjük a nemrég megjelent dalunkat, aztán húzzunk le Gradóba. Szeretnék beköszönni a sós víznek, nagyon tetszett mindig az a kis olasz város, az a „kis Velence”, egyszer már voltam, biciklivel is be lehet járni. Ennék ott egy jó rizottót a tenger gyümölcseivel vagy egy spagettit rákkal. De a bolognai se volt gyenge, amit kóstoltam, megküldve oregánóval. Száraz fehérbort innék hozzá, mert akkor már feltehetően nyár lesz, mert úgy vagyok a borokkal, mint az évszakokkal. Tavasszal rozét iszom, nyáron száraz fehéret, ősszel és télen egyre mélyebb, teltebb vöröseket.

Kutyák, tánc, és irány a „magas fal”

A lukácsházi Szeifer Diána, a Kalandagarak youtube­re is várja már a nyitást. Amint lehet, két kutyájával – Dalival, a magyar agárral és Intivel, a perui meztelen kutyával – autóba ülnek, és elmennek kedvenc ausztriai helyüre, a „magas falra”, vagyis a Hohe Wandra.

– Tavaly egész évben nem sikerült oda eljutni, és mivel tulajdonképpen elérhetetlenül messze sincs – körülbelül másfél óra oda az út –, különösen rosszul érint, hogy már nagyon régen voltam ott. Az az a hely, amelyik bármikor teljesen feltölt.

Dia elmondja azt is, hogy a kutyák mellett régóta tánciskolába jár, és már nagyon várja, hogy újra mehessen. A legjobban egy táncos bulinak örülne, de „már egy sima órát is kíván a lelke”.

– Hiányzik az a rendszer, amit az életembe hozott, és mindig jó volt egy-egy óra után beülni valahova kávézni, vagy megenni egy fagyit, vagy egyszerűen csak beszélgetni egy jót a kiadós mozgás után.

Étterem, beszélgetés, fűnyírás

A Szombathelyi Haladás NB II.-es labdarúgócsapatának középpályása, Jancsó András tavaly ősszel átesett a koronavírus-fertőzésen, másfél hónapot kellett kihagynia. – Bár hőemelkedéssel és izomfájdalommal megúsztam a betegséget, azért így is kemény volt – mondta Jancsó András.

– Ráadásul a sportolókra érvényes protokoll miatt sokáig egyáltalán nem edzhettem és egyénileg sem készülhettem. Sok minden van, ami nagyon hiányzik és szeretném bepótolni. Elsősorban szüleimet és nagyszüleimet szeretném megölelni és megpuszilni, mert bár találkozom velük, de csak maszkban, és tartjuk a távolságot. Ráadásul édesapám anyukája egyedül él, nagy a kertje, és bár amiben tudok, segítek neki – például füvet nyírok –, rossz érzés, hogy ha ott vagyok, nem mehetek közel hozzá, nem ölelhetem át. Aztán párommal és barátaimmal szeretnék végre beülni egy étterembe egy ebédre vagy vacsorára. Hiányzik már az is, hogy belföldre vagy külföldre elmehessünk egy hotelba pihenni pár napot. És persze jó lenne végre úgy bemenni egy boltba, hogy nem kell maszkot hordani, és attól félni, hogy az ember megfertőződik.

Utazások és nagy baráti vacsorák

A jákfai származású Kocsis Korinna elmondta: nagyon várja már, hogy végre mindenki visszakaphassa korábbi életét. A szépségkirálynőnek hiányoznak az utazások, a nagy baráti vacsorák, a színházi élmények és a koncertek.

– Ahogy végük lesz a korlátozásoknak, a család is biztosan összejön egy kerti sütögetésre. Szinte egy éve a nagyobb családi összejöveteleket mellőztük, illetve csak negatív teszttel utaztam haza a szüleimhez. Szerencsére nemrég megkapták az oltást, így már kicsit bátrabbak vagyunk, de továbbra is fő az elővigyázatosság – mondta Korinna, majd hozzátette: nyárra már külföldi utazást is tervez.