Méhecskehotel készítésével segíthetünk a beporzó rovaroknak

A családokban élő, köztudottan agresszív telepes méhek és darazsak mellett a csoport mintegy 90 százalékát magányosan élő fajok alkotják. Ezek a néhány milliméterestől a poszméh méretig előforduló, szelíd, nem támadékony rovarok partfalak, fák, talaj lyukaiba falazzák utódaikat. Jelenlétük nagyon fontos a lakott területeken is, mivel faj- és méretgazdagságuk alapvető fontosságú a változatos virágméretű növényfajok beporzásában, amit a házi méhek egymagukban nem tudnak elvégezni – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek az élőlények nem támadnak ránk. A bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítve építik ki, ezek az állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Az egyesület közleményéből kiderül, hogy míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

A világon élő méh- és darázsfajok mintegy 90 százaléka nem családokban, hanem magányosan él, nem alkot népes, együttműködő kolóniákat.

Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezekre az élőlényekre nem jellemző, hogy támadnak. A bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítve építik, nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét – derül ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményéből.

Méhecskehotelnek számít minden 2–10 milliméter átmérőjű, legalább néhány centiméter hosszúságú, cső alakú anyag (nád-, órás olasznád- és bambusznádszál-darabok), tárgy (egyes régi téglatípusok), illetve bármely olyan anyag (építési gerendamaradékba és tűzifa kugli), amibe lyukak fúrhatók. Ezekben az általunk készített mesterséges bölcsőkben a magányosan élő méhek és darazsak szaporodni tudnak.

Gyakorlatilag nincs különbség a méhecskehotel és a darázsgarázs között. Az eszköz a több mint tíz évvel ezelőtti bemutatásakor kapta a szándékosan figyelemfelhívó darázsgarázs nevet, mert magyar nyelven a méhgarázs kimondva könnyen érthető mélygarázsnak, ami felesleges félreértésekhez vezethetett volna. Időközben megszületett a méhecskehotel elnevezés, ami szakmailag azért pontosabb megnevezés, mert ezekbe főleg magányos méhek (ezen belül is az Osmia nembe tartozó kőműves méhek) képviselői költöznek be.

A méhecskehotelek többnyire bundás testű méh lakói a telet követően legkorábban aktívvá váló rovarok közé tartoznak. Az első példányok akár már a február végi enyhe, napsütéses napokon repülnek, virágokat és lakóbölcsőket keresnek. Ezért az egyesület szerint a méhecskehoteleket érdemes március elején kihelyezni. Ezt követően a méhecskehotelek forgalma április-májusban a legnagyobb, júniustól már jelentősen csökken de a nyár második felében is számíthatunk vendégekre.

Esőtől védett, keleti-délnyugati fekvésű ablakpárkányra, erkélyre, tornácra, eresz alá; erre a célra kialakított esővédő tető alá épület falára, óvoda- és iskolaudvarra, közterületre, mezőgazdasági területen szántók, ültetvények nem kezelt szegélyére, ahova legalább néhány órán keresztül odasüt a Nap, és ahol a beverő csapadéktól is védve van a méhecskehotel.

Azért fontosak ezek az élőlények, mert ők alkotják a beporzó rovarok legnépesebb csoportját, így – a közvélekedéssel ellentétben – ezt a munkát alapvetően nem a házi méhek, hanem Európában is mintegy kétezer más faj látja el.

Bár ez nem verseny, de számunkra a magányos darazsak talán még fontosabbak, mivel a felnőtt egyedek nektárfogyasztók és így beporzók is, a lárvák számára viszont megbénított rovarokat, hernyókat, pókokat halmoznak fel – azaz a ma népszerű marketing megközelítés szerint „kettő az egyben” szolgáltatást nyújtanak nekünk.

A legtöbb méh- és darázsfaj, így a magányos csoport tagjainak többsége is rendelkezik fullánkkal és méregkészülékkel. Ezért soha ne fogjunk meg méhet, darazsat (sőt lehetőleg semmilyen rovart, amit nem ismerünk), mert ilyenkor védekeznek.

A családokban élő támadékony fajokkal, például a közismert házi méhekkel és a jellegzetes fekete-srága mintás darazsakkal szemben a magányosan élők még a lakóbölcsők közvetlen közelében sem foglalkoznak sem az emberrel, sem a társ- és háziállatokkal.

A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak és a házi méhek nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, mert itt egyszerűen nincs hely a lépek megépítésére, tehát a méhecskehotel nem vonzza oda ezeket!

Nem szükséges takarítani a méhecskehoteleket, mivel a rovarok évről évre kitakarítják, tatarozzák a bölcsőjáratokat, ráadásul több száz vagy akár több ezer 2–10 milliméteres furat kitakarítása technikailag is közel kivitelezhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor óhatatlanul a pusztulását okozhatnánk a járatokban megbúvó, telelő rovaroknak, pókoknak.

Csak némi faanyag, 10, 8, 6, 4, és 2 milliméter vastag (ezek közül legtöbb lakója a 8-10 milliméteres furatoknak van), fa vagy fém megmunkálására alkalmas fúrószár, valamint akkus vagy vezetékes elektromos fúrógép (esetleg különböző vastagságú nádszálak). Ha mindez a rendelkezésünkre áll, fél-egy óra alatt százas nagyságrendben készíthetünk méhecskehotel lakóbölcsőket!

A méhecskehotel (darázsgarázs) fajtái:

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület összeszedte milyen méhecskehoteleket készíthetünk, ezek kihelyezési lehetőségeit és néhány altípus elkészítési módjáról is segítséget nyújt.