Radics Tibor számára büszkeséget jelent a Styl vezetése

Ifj. Radics Tibor a Styl Ruhagyár operatív igazgatója. Ha nem látnánk a névjegykártyáját, nem a gyárban, az irodájában ülnénk le, akkor is hamar feltűnne a kötődés: kabátján, ingjén, de még a telefontokján is ott a minőséget jelző márkanév, a négybetűs felirat.

– Miután a korábbi tulajdonostól megvásároltuk a Styl hetvenszázalékos tulajdonrészét, rendezni kellett a komoly adóssággal átvett cég helyzetét. Hónapok kellettek, mire átláttuk a működést, és nekikezdhettünk az érdemi munkának. Sokan óvtak minket, hogy belefogjunk, de mi a számok mögött megláttuk a szakértelmet, a dicső múltat és a tapasztalatot. Ezt kellő alapnak gondoltuk egy sikeres új termelőüzemhez. Elhivatottak voltunk, de engem az első időkben az édesapám lelkesedése vitt. Ő az intuíciók embere, én racionálisabban gondolkodom, szkeptikusabb voltam a számokat látva. Nagy lendülettel vágtunk bele az építkezésbe: optimalizálni kellett a pénzügyeket, a gazdálkodást, utána a működési hatékonyságot. A világjárvány kezdetén időben reagáltunk, és kezdtünk maszkgyártásba. Ahelyett, hogy bezártuk volna a gyárat, óriási összefogással és szorgalommal folytatta a gyártást a kollektíva, és az ország legnagyobb textilmaszkgyártói lettünk. Büszke vagyok arra, hogy ezt a céget vezethetem – lelkesedik Radics Tibor.

Édesapja a ruhaipari szakmai részt képviseli, ő a mindennapi üzemeltetéssel, a hatékonyságnöveléssel és a szervezet fenntartásával foglalkozik. A stratégiai döntéseket együtt hozzák. Idősebb Radics Tibor hetente két-három napot tölt Szombathelyen, fia már ideköltözött, két hete szombathelyi lakcíme is van. Nem volt ez mindig így.

– Pesti, belvárosi születésű vagyok, a betonon nőttem fel. Furcsa volt először a vidéki élet, de most már az a szokatlan, ha Budapestre megyek. Nagyon megszerettem Szombathelyt. A Corvinus Egyetemre jártam, közgazdásznak tanultam, és mióta az eszemet tudom, érdekelt az informatika. Huszonévesen – tele ambícióval – kétféle vállalkozásokat vezettem: informatikait, amelyekben szolgáltatásokat fejlesztettünk, üzemeltettünk, ezen kívül a vendéglátóipar-fesztiválszervezés területén dolgoztam. Az utóbbi szórakozásnak, örömnek indult: informatikai szolgáltatóként külsős vállalkozóként kezdtem az ország egyik legnagyobb szórakoztatóipari cégénél, végül a cégcsoport felsővezetője lettem – felelős a rendezvényekért, a marketingért. Negyvenöt egységből álló országos hálózatot üzemeltettünk, az alvállalkozókkal együtt ezer ember munkáját irányítottuk nyolc éven át. Több százezer embert szórakoztatunk vendéglátóhelyeinken, fesztiváljainkon, rendezvényeinken – meséli.

Megtanult rendszerben gondolkodni, sok emberrel együtt dolgozni, a feladatokat delegálni és motiválni az embereket – ezeket a mai napig előnynek érzi. – Korábban a Stylhez képest kisebb cégeket vezettem, inkább brandekről érdemes beszélni. A Zamárdi Gasztro és Utcza Fesztivál például négy éven keresztül az egyik legsikeresebb balatoni fesztivál volt 20-25 ezer résztvevővel. Sikerorientált voltam, dinamikus, pörgős életet éltem. Tavaly márciusban búcsúztam el a rendezvényszervezéstől, az első rendezvénytiltási rendelet előtt.

– Hihetetlen volt az időzítés, de akkor már éreztem, hogy váltanom kell. Más típusú vállalkozásba csöppentem. Volt bennem félsz: mondván, nem értek a textiliparhoz, a gyártási technológiához. Idővel rájöttem: míg a szórakoztatóiparban a termék volt a legfontosabb, ahhoz alakítottam a szervezetet létszámban, erőforrásban, a textiliparban inkább a munkaerő megfelelő hatékonyságán van a hangsúly. Meg kellett értenem a rendszer és a munkavállalóink működését is. Kiváló szakemberek, tapasztalt, jó brigád dolgozik itt, akikből azonban hiányzott a kellő motiváció. Az ő fejükkel is kellett gondolkodnom, és miután ez sikerült, motiválhatóbbá váltak.

Felelek azért, hogy biztosított legyen a ruhagyár hatékony működtetése, tárgyalok az új megrendelésekről, hozzám tartozik a HR, a pénzügy, az üzemeltetés, az informatika, a logisztika. Folyamatosan fejlesztem, képzem magamat. Üzleti könyveket olvasok, elsősorban olyan menedzsment- és fejlesztési módszerekről, melyek segítségével a kihívást jelentő célok is elérhetővé válnak. Az új tudást alkalmazni is kell, a kollégáimtól is ezt várom el. Most tartunk ott, hogy kimondhatjuk: hosszú távon biztosan tudunk működni a stabilizáció után.

Kiemelt képünkön: Radics Tibor: „Meg kellett értenem a rendszer és a munkavállalóink működését is”