40 év a pedagógusi pályán – Az oladi iskola nyugdíjba vonuló igazgatójával beszélgettünk

Április 16-a volt az utolsó munkanapja Takács Imrénének az Oladi Általános Iskolában, ahol rengetegen elbúcsúztak az intézmény igazgatójától, bár hivatalosan csak október 1-jén vonul nyugállományba. – Nagyon örülök, hogy így jöhettem el, hiszen megvolt az az alapfélelmem, miszerint az érvényben lévő digitális oktatás miatt az üres tantermektől és épülettől kell elbúcsúznom, gyerekek, pedagógusok jelenlétének hiányában, de végülis rendkívül emlékezetessé sikerült varázsolniuk az utolsó napomat – fogalmazott az oladi iskolások Éva nénije, aki olyan életpályát tudhat maga mögött, amire méltán büszke lehet. Takács Imréné szerint a gyerekek és a szülők ragaszkodása mindennél többet ér és jelzi, hogy nem volt hiábavaló az az út, amit végigjárt.

A nyugdíjba vonuló igazgatónő mindig is pedagógusnak készült, ebben a szakmában szeretett volna elhelyezkedni, mivel nagyon szeretett a gyerekekkel foglalkozni. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy önmagában egy pedagógus nem folytathat eredményes munkát, ha nincs mögötte egy támogató közösség – Takács Imrénének ez is megadatott. 40 évnyi munkaviszonyt követően hagyta el a katedrát és csukta be maga mögött az igazgatói iroda ajtaját Éva néni, akit három unoka vár otthon, hogy a nagyi elkényeztesse őket.

Az oladisok leköszönő igazgatója 1982-ben kezdte el pedagógusi pályáját, két évet töltött el a csepregi középiskolában, ahol könyvtárosként és magyar tanárként szolgálta az ifjúságot. 1984-ben került a Dózsa György Általános Iskolába. Az itt eltöltött idő során adott életet két lányának, és végezte el a történelem szakot. 1995-ben, a Dózsa-iskola megszüntetése után érkezett az oladi iskolába, ahol 2012-től intézményegység-vezetőként dolgozott, majd az intézmény önállóvá válásakor – 2015-ben – nevezték ki igazgatónak.

Takács Imréné az elmúlt 26 év során igyekezett hű maradni az oladisok hagyományaihoz és próbálta azokat megerősíteni. – Egy olyan iskolát vehettem át, amely örökös ökoiskola címmel büszkélkedett, ahol idővel elkezdődhetett az angol-magyar kéttannyelvű képzés és mindemellett rendkívül aktív volt a sportélete is, azon belül is a korcsolyázás – ezeket a területeket igyekeztem erősíteni, fejleszteni egy hallatlanul innovatív tantesülettel karöltve, valamint a szülők támogatásával. Visszatekintve az elmúlt évekre azt mondhatom, hogy közösen nagyon nagy dolgokat tudtunk véghez vinni, így nem meglepő módon a város egyik legkeresettebb iskolájává vált az oladi.

Takács Imréné elmondta azt is: az intézményben komoly presztízzsel bír az angol-magyar kéttannyelvű képzés, hiszen arra törekednek a pedagógusok, hogy nyolcadik osztály végén komplex középfokú nyelvvizsgát szerezzenek a diákok, akik közül eddig már 70 gyermeknek sikerült is. E képzés mellett fontos kiemelni a sportot is, ezen belül a korcsolyaoktatást, hiszen elérték azt, hogy az első és második évfolyamosok rendszeresen hasíthatják a jeget a kőszegi jégpályán, amiben nagy szerepe van a Korcsolyázó Diáksport Egyesület támogatásának. Mindezek jelentős mértékben hozzájárultak az oladi iskola megnövekedett népszerűségéhez.

- Igyekeztünk kivenni részünket Szombathely kulturális attrakcióiból. Színpadra állítottunk a gyerekekkel egy Szent Márton-darabot, amiért Budapesten örökség serleggel jutalmaztak minket a színjátszás népszerűsítéséért, de felléptünk több alkalommal a Savaria Történelmi Karneválon is. Emellett magunk mögött tudhatjuk civil szervezetek támogatását.

Takács Imréné szerint mindig az a cél lebeg a pedagógus szeme előtt, hogy a gyermek eredményes legyen, megtalálja a saját útját az iskolában, jól érezze magát az adott közegben, és megtanulja azt, hogy különbözőek vagyunk. A pedagógus örökös feladata a gyermek tehetségének kibontakoztatása. Ezt pedig csak egymás támogatásával érhető el. – Ha elégedett diákok hagyják el az iskola épületét és mindegyikük megtalálja a saját útját, akkor valóban mindent megtettünk, amit egy pedagógus, vagy egy vezető megtehet.

Kiemelt képünkön: Takács Imréné a szív közepén állva