A rábagyarmati önkéntes tűzoltóknak akkor is van tennivalójuk, amikor nincs tűzeset

A vezetőjük is ugyanaz: Ács Miklós, aki édesapjától, Ács Lászlótól örökölte a színjátszókör vezetését, egy személyben a tűzoltó parancsnok is. Az egyesület elnöke pedig Horváthné Boldizsár Borbála polgármester, az egykori tűzoltó zászlóanya leszármazottja. Az egyesület 1890-ben alakult, ha lehetett volna, tavaly ünnepelték volna a 130 éves évfordulót. Az eredeti pénztárkönyv és az alapszabály még most is megvan, akárcsak az 1920-ban felszentelt tűzoltózászló. Úgy maradhatott meg a nehéz időkben, hogy mindig az aktuális parancsnok rejtegette a lakásán.

A szocializmus éveiben Rábagyarmat tűzoltóit is összevonták a szomszédos falvakkal. Az új, önálló mostani csapatot az 1995-ös újjáalakulástól lehet datálni. Szerény felszereléssel vágtak neki a munkának, egy régi motor, utánfutó és vászontömlők voltak csak a birtokukban. Önkormányzati, majd később pályázati támogatással apró lépésekben beszerezték az egyenruhákat, sisakokat, korszerűbb tömlőket.

– Autónk most sincs, csak egy kisbuszunk, amit pályázaton nyertünk, majd később mobil garázs is jutott hozzá – tudjuk meg Ács Miklóstól. – Ez is nagy előrelépés, mert a buszba bele tudjuk rakni a szivattyút, nem kell várni egy traktorra, ami elvontatja. Ez is oka annak, hogy nem vagyunk első kategóriás vonulósok. De a riasztható állományt se tudjuk bármikor garantálni, hiszen a 15-18 tűzoltó közül szinte mindenki más településen dolgozik. Szerencsére Körmend és Szentgotthárd is tíz percre van, így mindig időben ideérnek a hivatásosok. Ha mégis előbb vagyunk ott egy káresetnél, áramtalanítással, a további károk megelőzésével meg tudjuk kezdeni a munkát.

Rábagyarmatnak, és így az itteni tűzoltóknak, sokáig komoly gondokat okozott a csapadék. A Gyarmati-patak időről időre elárasztotta a falut. 2006 júniusában három napig rakták a homokzsákokat, 2018 nyarán pedig a házakba is befolyt a víz, és derékig állt. Szerencsére tavaly több falu közös beruházásával elkészült a víztározó és az övárok, enélkül újra nagy bajba kerültek volna. Volt példa arra is, hogy autót kellett kiszedni a megáradt patakból. De a viharos szél is minden évben okozott károkat.

Az egyik évben egy hatalmas hársfa a plébánia melléképületére dőlt, máskor a falumúzeum tetőszerkezetét bontotta meg a vihar. Így aztán van akkor is tennivaló bőven, ha nagyobb tűzeset nem adódik. Emlékezetes „polgári” esemény életükben, hogy 2011-ben ők állították a falu trianoni keresztjét. Az önkéntes tűzoltó egyesület ezer szállal ágyazódik bele a település közösségi életébe.

A tagságnak több mint fele egyben a színjátszó csapattal azonos, ami pedig a Faluszépítő Egyesület keretében működik. Az évszázados összefonódást jól szimbolizálja, hogy 1920-ban a zászlóavatást egy színdarab bemutatása és bál követte. A mulatság hagyománya azóta is él, a bevételt a felszerelés bővítésére fordítják, meghatározott időpontja azonban nincsen. Több bál is van az év során, a rendező szerepét felosztják maguk között az egyes szervezetek. Amit Ács Miklós egy kicsit hiányol, az a fiatal korosztály érdeklődése. Most abban bizakodik, hogy a hosszú, kényszerű elzártság után mindenkinek hiányoznak már az emberek, és felértékelődik a közösségi alkalmak szerepe.

Kiemelt képünkön: Az új, önálló mostani csapatot az 1995-ös újjáalakulástól lehet datálni