Életmódjává vált az alkotás a Nardán élő Tanai Kittinek

Két éve nyáron Fraknó barokk várában az Estöri Junior Kreatív Alkotói Pályázat eredményhirdetésén találkoztunk Kittivel – mesekönyv-illusztrációjával a felsős kategória első helyezettje lett. Azóta számtalan oklevél, emléklap, rangos szakmai díj tulajdonosa a ragyogó tehetségű és végtelenül szerény fiatal. Az önmenedzselést még tanulnia kell – jegyzi meg grafika-­festészet tanára, Bodorkós András. Kitti nehezen nyílik meg, addig ő és Vörös Lívia, a vizuá­lis alkotógyakorlatok tanára mutatják be óriási lelkesedéssel. – A Portfólió címet adtuk a kiállításnak. Abból az anyagból választottunk képeket, amelyekkel Kitti a művészeti szakgimnáziumba felvételizett. A grafika az erőssége, két pasztell csend­élet, egy önarckép, farkasokról és kutyáról készült ceruzarajzok és egy Würtz-parafrázis kapott helyet a kirakatban Var­ga Ibolya galériavezető jó­voltából – mondja Bodorkós András, akinek lánya, Orsolya a képtárból terelte Kittit a Váci Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolába 4. osztály után. Vörös Lívia emlékszik az első benyomására. Azt gondolta, és ki is mondta, hogy „ez a gyerek kell nekem”.

– Kitartást, igényességet láttam benne, és észrevettem a különleges látásmódját. A hozzáállása vé­gig megmaradt, a szakmát – a kockológiát, az emberábrázolást, a csendéleteket – meg kellett tanulnia. Az alkotótáborokban a levegő- és a színperspektívát tapasztalta meg, felfedezte a színeket, technikai tudást szerzett az akvarellben és az olajfestményekben. Egyre több és nagyobb feladatot adtunk neki. Én a szerkezeti rajzokat gyakoroltam vele, András a portrét és a csend­életet.

Németh Gábor igazgató is elkísérte a tegnapi kiállításmegnyitóra az iskola büszkeségét. Ő nemcsak annak örült, hogy egy jó tanulót kapnak – Kitti ugyanis minden tantárgyból kiemelkedőt nyújt –, hanem hogy sokoldalú egyéniség is, aki fejlődni vágyott.

A kockákhoz nem volt sok kedve, de a végére megszerette őket. Rábízta magát a tanárai­ra, élvezte a közös munkát. Nagyon sok múlt azon, hogy ők és a szülei támogatták. Ezeket már Kitti mondja el, akinek nem múlik el napja rajzolás-festés nélkül. Imádja (rajzolni is) az állatokat, nem veszítette el a kapcsolatát a természettel, és sok Z-generációstól eltérően nem csak a virtuális világban él. Mostanra a tájképek is közelebb kerültek hozzá, és alig várja a művészetis éveket. Szóba kerül még ritka képessége: fotografikus memóriája van. Képeket, tárgyakat, arcokat extrém pontossággal idéz fel.

– A kis hölgy már félig felnőtt, sokat tud a világról, és életmódjává vált az alkotás. Negyven év alatt hárman, ha messze kiemelkedtek a tanítványok közül, Tanai Kitti az egyik. Ha nyitott marad, célba jut – ebben is egyetértenek a tanárai.

Kiemelt képünkön: Tanai Kitti az Isis Galériánál