Frissen Vasból

2021.05.15. 20:00

Nem szabad meghátrálni – Rendkívüli irodalomórát tartottak Csehimindszenten – fotók

Kuriózum a mű, ami színpadra áll a Vasvári Játékszín előadásában Csengey Dénes író, a rendszerváltó nemzedék egyik kiemelkedő alakja halálának 30. évfordulóján. A Tejút lovasa című művét a szerző fia, Csengey Balázs adta oda – csak nekik – feldolgozásra.

Merklin Tímea

20210514 színi előadás, Gergye Rezső, Csehimindszent, Szendi Péter, Vas Népe

Fotó: Szendi Péter

A vasváriak tavaly kezdtek kutatni a mű után – amiből korábban csak részlet jelent meg az Életünk folyóiratban, 1981-ben, éppen 40 éve –, amikor olvasták a Hitel folyóiratban Csengey Balázs írását Cseh Tamás és Csengey Dénes kapcsolatáról, és ebben említést tett A Tejút lovasáról. (Ma már ez is lassan a feledés homályába vész, de a 80-as évek közepén Cseh Tamásnak Csengey Dénes volt a szövegírója, a Mélyrepülés közös munkájuk volt, 1988-ban jelent meg lemezen.) Gergye Rezső szerette volna megtalálni, és teljes terjedelmében megismerni a művet, amelynek hőse Zrínyi Miklós, akinek születése 400. évfordulója volt az elmúlt évben. A Vasvári Játékszín rendezője megkereste az író családját, és Csengey Balázs elküldte a monodrámát, amely 1664. július 7-éről 8-ára virradó éjszaka játszódik a három részre szakadt Magyarországon.

– A teljes mű bő kétórás, kemény dramaturgiai munkát kellett végeznem, hogy 65-70 perc legyen belőle, közben folyamatosan egyeztettem a családdal. Gyűjtik az emlékeket Csengey Dénesről, ezért mi meg elküldtük nekik azokat a levelezőlapokat, amik megörökítik, hogy az író 1989-90-ben vendég volt Vasváron, meghívtuk a kultúrházba egy beszélgetésre – mesélte Gergye Rezső.

A 2020-ban megszerzett drámában Zrínyi tábort üt a még égő vár mellett, amit korábban maga építtetett a török ellen, de a császári hadvezér, Montecuccoli veszni hagyta, és a törökök július 7-én felrobbantották. Zrínyi a sátrában vívódik: a hazát fenyegető kettős veszedelem miatti aggódását közvetíti az Úrnak. A monodráma végén Zrínyi a császár arcképét nézi, és kardot ránt ellene, de döbbenten látja, hogy a kezében csak a fegyver csonkja van.

Gergye Rezsőt az ragadta meg leginkább, hogy ezen a ponton olyan mondatok következnek, amelyek egy történelmi párhuzamot engednek vonni: nemcsak Zrínyi lelkéből szakadhattak ki egy reménytelennek látszó éjszakán, de 1991-ben Csengey Déneséből is: „Engem hazám főnixének tudnak. Nem számít már, hogy szabad vagy nem szabad, nem számít már, hogy lehet vagy nem lehet, de tenni, mozdulni, megindulni kell, mert a főnix oly madár, amelynek azt a képességet adta Isten, hogy minden ötszázadik esztendőben porrá égjen, de hamvaiból még azon pillanatban újra feltámadjon… És csillagútra térni gyönyörű kötelesség, nagy fényességgel szemébe vágni az eljövendő nemzedékeknek… Aki ezt teszi, az nem volt hiába, az nem hitelbe vette életét…”

A darabnak a rendező szerint erőltetés nélkül áthallása van a mai korra is. A negyven évvel ezelőtt írt mű a párbeszéd olyan szükségszerűségét helyezi fókuszba, amint a szív jobb és bal kamrájának is együtt kell működni, hogy az élet lüktessen tovább.

A monodrámához Bajor Jánost választották címszereplőnek. Gergye Rezső korábban több darabban látta, zsűrizte, és megérzés alapján úgy vélte, hogy fizimiskáját és lelkületét tekintve jó lenne Zrínyinek.

– Az idő engem igazolt: jó választás, mert Bajor János találkozott Zrínyivel, nem lemásolja, hanem megéli, átszűri magán, és Bajor-Zrínyi jön létre – fogalmazott a rendező.

A Tejút lovasát tavaly szeptemberben kezdték próbálni, aztán novemberben átálltak online munkamódszerre. Havonta egyszer élőben is találkoztak, intézményen kívül. Április 8-án, Csengey Dénes halálának harmincadik évfordulóján szerették volna bemutatni, de ez a járványhelyzet miatt nem volt lehetséges. Így akkor csak feltettek a Vasvári Játékszín Egyesület közösségi oldalára egy részletet a játékból. Mostanra engedtek annyit a korlátozások, hogy neki lehet futni az előadásnak. Szentkúti szabadtéri estként képzelték el, de a várható rossz idő miatt mégis a vasvári kultúrházban lesz a bemutató május 15-én, szombaton 19 órától, az előre jelentkezők részére, maximum 25 fővel, távolságtartással (2-3 ülés kihagyással), maszkviseléssel. Belépés: csak oltási igazolvánnyal.

Bajor János úgy kapcsolódik a vasvári színjátszókhoz, hogy először a Caligula helytartója című darabba hívták el játszani Petronius szerepére 2018-ban, tavaly pedig megszólították őt A Tejút lovasával, Zrínyi szerepével. Bajor János egyébként menedzser, egyik ügyvezetője egy létesítményüzemeltetéssel foglalkozó cégnek. Amikor Kondorfán lakott, evangélikus presbiter is volt. Visszaköltözött Budapestre, a rákosszentmihályi gyülekezet tagja, és a társaival börtönökbe jár háromnapos kurzusokat tartani a fogvatartottaknak. Azt mesélte, hogy mikor 2010-ben az Őrségbe költözött, boldogan csatlakozott a Bajánsenyei Kerkabarka Színjátszó Körhöz, mintha csak mindig erre várt volna. Gyerekként versmondóversenyeken szerepelt, játszott színdarabokban, társaságban mindig szeretett a középpontban lenni. A szüleivel járt színházba, és amikor a színészek a végén kijöttek a tapsra, mindig azt érezte, hogy „nekik milyen jó lehet”.

– Sokat dolgoztam külföldön, az Őrségben új életet kezdtem, kilenc évig vittem egy kis gazdaságot, voltak teheneim, birkáim. Aztán 2019-ben visszaköltöztem Budapestre, de Gergye Rezsővel a kapcsolat és a színjátszás mint hobbi megmaradt. Jött a Covid, és elhatároztuk, hogy monodrámát fogunk csinálni, mert azt lehet egyedül tanulni, próbálni, játszani. Több helyen be fogjuk mutatni A Tejút lovasát, van benne egy kis misszió is, mert ma nagyon kellenek a hősök, és Zrínyi példakép lehet. Ha a néző csak egy kicsit is emelkedettebben megy el, és megmaradt legalább egy mondat, akkor az ember elérte a célját – fogalmazott Bajor János. – Fontosak az ilyen mondatok, mint például: „Ha egy nemzet megmaradása a tét, akkor nem szabad meghátrálni a lehetetlen előtt.” Vagy ha Zrínyi sátra Csengey sátra Lakitelken: „Ez a sátor itt a teljes Magyarország, nem túl nagy, de elfér benne mindenki, akinek még jelent valamit ez a szó, szabadság.” A darabban benne van Csengey Csoóri Sándorral való kapcsolata is, neki szól az ajánlás, és őt idézi ez az utalás is: „Fegyver legyen ez is a kézben, a toll”.

A játékról szólva a menedzser-igazgató Sinkovits Imrét idézi, aki azt mondta: „Azért lettem színész, mert minden akartam lenni.” Ez Bajor Jánosban is megvan. A népszínművek és a Caligula után most a Csengey-művel turnézik majd, és megláthatjuk, Zrínyiként milyen.

Kiemelt képünkön: Csehimindszenten rendkívüli irodalomórán játszott részleteket Bajor János. A képen Gergye Rezső rendezővel

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában