2021.05.30. 07:00
Régóta kimerültnek érzi magát? – Az állandó idegrendszeri készenlét rengeteg energiát kíván
Elhatalmasodott rajtunk a bágyadtság, a dekoncentráltság, mondhatni, az apátia. Mintha nem tudnánk visszatérni a régi tempónkhoz az életünkben és a munkahelyünkön – mindez úgy tűnik, az idei év meghatározó állapota lesz, írja friss cikkében a qubit.hu.
Fotó: Shutterstock
Miközben a Covidon átesettek között sokaknál elhúzódó tünetként marad fenn a krónikus fáradtság és a homályos tudat, a szakemberek azoknál is egyre gyakrabban tapasztalják ezt a jelenséget, akik nem kapták el a vírust. Az úgynevezett languishing (bágyadtság) egyik fő tünete a koncentrálóképesség csökkenése. Az állapot nem jár együtt teljes reménytelenséggel, csak céltalanság és örömtelenség lengi körül a napokat, írják. Bár többféle oka is lehet, a jelenség a járvány hosszú távú mentális hatásának tekinthető. A krónikus kimerültséget okozó legfőbb tényező a stressz. Az állandó idegrendszeri készenlét rengeteg energiát kíván, ezért is érezzük magunkat olyan „leszívottnak”.
Mint írják, az ilyen ember nem működik teljes kapacitással, eltompulnak a motivációi, képtelen koncentrálni, mindez megháromszorozza az esélyt, hogy munkahelyi teljesítménye is visszaessen. Az állapot jóval gyakoribb, mint a depresszió, nem számít mentális betegségnek, de növeli a kockázatot azok kialakulására. A cikk szerint ebben a helyzetben az ellenpont a flow lehet, az az összpontosított elmeállapot, amikor az embert valamilyen számára jelentős feladat vagy elfoglaltság annyira magába szippantja, hogy hely- és időérzete, éntudata háttérbe szorul, sőt eltűnik.
Akik a járvány elején jobban feloldódtak például munkahelyi feladataikban, nagyobb eséllyel kerülték el a bágyadtság érzését. Az új kihívások, élvezetes élmények és a számunkra is jelentőséggel bíró munka építő megoldások a dekoncentráltság legyőzésére. Kérdés persze, hogyan kerüljön az ember a flow állapotába. „Az elmúlt évben az otthon rajcsúrozó gyerekek, a lesből bejelentkező kollégák, a hosszú családi telefonok még távolabbra sodorták a koncentrált munkavégzés ideáját”, jegyzi meg a cikk.
Néhány szabállyal a szerző szerint megkönnyíthetjük a dolgunkat e szétesett korszakban. Egy nagy indiai szoftvercég intézkedését említi, amelyik próbaképpen bevezette, hogy kedden, csütörtökön és pénteken délelőtt nem szabad senkit megzavarni a munkájában.
Amikor a mérnököknek sikerült korlátozniuk magukat, 47 százalékuk tudta felülmúlni átlagos produktivitását, amikor a cég hivatalosan is bevezette a csendes munkarendet, már 65 százalék tudott többet felmutatni. A munkában való eredményesség az egyénnek is jó, mert az egyik legfőbb hajtóerő, ha érezzük, hogy haladunk valamivel.
Tanulságként azt fogalmazza meg a cikk: érdemes kijelölni olyan időszakokat, amikor az ember zavartalanul foglalkozhat valamivel. Az elme megnyugvást találhat azokban az elfoglaltságokban, amelyek a teljes figyelmét lekötik.
Kiemelt képünkön: Az ilyen ember nem működik teljes kapacitással, eltompulnak a motivációi, munkahelyi teljesítménye visszaeshet
