Több lábon áll a Soulwave énekese – Fodor Mátéval beszélgettünk

– Mikor dőlt el, hogy énekes leszel? Mi lettél volna, ha máshogy alakul a pályád?

– 16 évesen kezdtem el zenéléssel foglalkozni, ahogy sokan mások ebben az életkorban, csak magáért a zenélés öröméért ragadtam hangszert. Ahogy telt az idő, szépen lépcsőfokokban haladt előre a zenekar. Először kis klubokban, később nagyobb helyeken, majd végül fesztiválokon játszottunk. Ez egy hosszú folyamat volt, így viszonylag fia­talon kezdtem el zenekarban zenélni, ám csak nagyjából tíz évvel később vált ez teljes értékű hivatássá számomra. Alapvetően kreatív ember vagyok, viszont érdekel az üzleti világ is, így vélhetően ezen a pályán mozognék, illetve mozgok is, hiszen többedmagammal egy média- és kommunikációs cég létrehozásával találtam meg azt a pluszt, ami további kreatív energiákat tud felszabadítani.

– Kezdetben egy alternatívabb vonalat képviselt az együttes, ma már a populárisabb stílusú dalaitok magyar szöveggel íródnak. Ha jól sejtem, az áttörést a stílusváltás hozta meg a zenekarnak. Melyik időszak milyen helyet tölt be a szívedben?

– Mostanában egyre inkább nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor viszonylag tét nélkül zenélhettünk, hiszen teljesen ismeretlenül, bármilyen stílusban kipróbálhattuk magunkat. A zenekar dalai továbbra is inkább alternatív pop kategóriába sorolhatók, ha az alternatív alatt nem a hazai klasszikus, Kispál-féle vonalat, hanem inkább a külföldön népszerűbb indie vagy alternatív rock zenekarokat veszem alapul. Sokkal inkább a magyar nyelven való dalszerzés hozott áttörést, az anyanyelvünkön könnyebb talán azonosulni a hallgatónak a dalok mondanivalójával.

– Melyik a kedvenc saját ­dalod?

– Mindig az aktuális dal megírása jelent izgalmas kihívást, így nincs kifejezetten kedvencem, büszke vagyok mindegyik dalra.

– Sokan hajlamosak a zenekarokat az énekeseikkel azonosítani. Mekkora nyomást helyez ez rád?

– Nem tudom megmondani, hiszen nem jártam más cipőben, de szerintem a színpadon mindenkinek ugyanakkora a szerepe, csak mindenki másban jó. Az tény, hogy nekem kell „eladni” a dalokat a közönségnek, de egyedül nem menne, így természetes, hogy zenekarként gondolok magunkra a színpadon, nem egyénenként. Ami számomra nagyobb nyomás, az a dalszerzéssel és szövegírással járó folyamatos elvárás, amit magam felé támasztok.

– Egy ideje rádiós műsorvezetőként dolgozol. Ez hogyan került be az életedbe?

– Az átalakuló helyi rádió műsorába kerestek új arcokat, így merült fel a nevem, hiszen most már a fél életem mikrofon mögött töltöttem, de azért ez egy teljesen más szerepkör. Többször hangsúlyoztam, hogy nagyon sokat lehet tanulni zenész fejjel a rádiózásból, szerintem abszolút előnyömre vált, hogy ezen a területen is kipróbálhatom magam.

– Korábban egy interjúban azt mondtad, nem szeretnéd a magánéletedet a kirakatban élni. Az utóbbi időben egyre gyakrabban posztolsz Instagramon személyesebb jellegű fotókat. Feladtad az akkori álláspontodat?

– A személyes Instagramom viszonylag ritkán használom, amúgy sem vagyok híve a közösségi média túlzott személyes használatának, így alapvetően nem, ugyanúgy viszonyulok ehhez. A zenekaros felületeinken csak zenekarral kapcsolatos tartalmakat kommunikálunk, ez így természetes, ott sokkal fontosabb a kommunikáció a rajongókkal és a hallgatókkal. Sőt sok esetben az előadók menedzsmentje foglalkozik ezzel, nálunk ez is saját kézben van, így igyekszünk hűek maradni önmagunkhoz.