A csényei önkéntes tűzoltók egyesülete 125 éve működik, a parancsnok is jubilál – fotók

Az egyesület nagy becsben tartja a fennmaradt emlékeket: az 1895-ös csapatzászlót, az eredeti alapító okirat másolatát, illetve Babos Lajos körjegyző 1943-ban megjelent, Sárvárvidék körjegyzőség története című könyvét. Ennek egy fejezete a megjelenésének időpontjáig összefoglalja az egyesület történetét. Szintén a könyvben látható egy fotó régi tűzoltószekerükről, amelyről a szerház előtt kiállított darabot mintázták.

Az elnök gondosan vezeti az egyesület vezetőségének névsorát, amelyben megfigyelhetők a tradíciók: több poszt is apáról, sőt anyáról fiára szállt. Törekednek arra, hogy az ifjúságot is „megragadják”. Óvodáskortól igyekeznek felkelteni a gyerekek érdeklődését a Nyitott szertárkapuk programban való részvétellel, valamint az óvodában és falunapokon tartott interaktív bemutatókkal. Az egyesületnek a felnőttcsapaton túl jelenleg is működik ifjúsági és női tagozata. Mindhárom csapat jól szerepel a megmérettetéseken: a területi versenyeken általában az első három hely valamelyikén végeznek, de a megyei versenyek felső harmadába is rendszerint sikerül bekerülniük. Sikereikről a klubhelyiségükben sorakozó megannyi serleg tanúskodik. Az egyesület korábban saját szervezésű versenyt is tartott a környékbeli egyesületek közreműködésével, ám ez nagyjából öt éve megszűnt.

Ami a beavatkozásokat illeti, az utóbbi években a legjellemzőbbek a műszaki mentések és a viharkárok voltak az egyesület életében. Tűzeset már évek óta nem volt a faluban. Technikai felszereltségük vetekszik egy önkormányzati tűzoltóságéval: rendelkeznek egyebek között három láncfűrésszel, nyolc teljes bevetési öltözettel, aggregátorokkal, átemelőszivattyúval. Egyedül a feszítővágó hiányzik. Ahogy felszerelésük jó részét, úgy ezt is megpróbálják majd pályázat útján beszerezni. Idén szintén pályázati pénzből sikerült fűtésrendszert kiépíteniük a szertár épületében, amely a tető alatt famintázatú lemezburkolatot is kapott.

Legnagyobb büszkeségükként tűzoltóautójukat említik, amelyhez kalandos módon jutottak hozzá. Jó kapcsolatot ápolnak egy francia segélyszervezettel, amely a tűzoltóautóját egy madagaszkári tűzoltó-egyesületnek szánta. Azonban határidőig nem tudták elrendezni a papírmunkát, így a csényei egyesületnek ajánlották fel a járművet. Nyolc évvel ezelőtt „lábon”, azaz négy keréken hozták haza Franciaországból az autót. Egyik legemlékezetesebb esetüknél éppen ezért az egyesület vezetősége nem tudott jelen lenni. Német autópályán ültek a dugóban, amikor jött a riasztás, hogy az egyik falurészben kigyulladt a pulykatelep. A tűzhöz a helyben maradt egyesületi tagok vonultak a régi autójukkal. (Egyébként a szertárat is át kellett szabni az új autó kedvéért, se a hosszúsága, se a magassága miatt nem fért volna be.)

Ugyancsak emlékezetes, hogy egy szalmabálatűzhöz a falunapról kellett elrohanniuk. A csaknem 60 fős egyesületnek 25 aktív tagja van. Parancsnokuk Pupp Balázs, titkáruk Németh Dávid, Fekete Szabolcs a pályázatírásban segít. Balikó Tamás hivatásos tűzoltó, bár már nem a faluban lakik, szakmailag rendszeresen támogatja egyesületet.

Kiemelt képünkön: Szinte minden családban van tűzoltó. Legifjabb jelöltjük, a karonülő Zalán szülei mindketten tagjai az egyesületnek