A Művelődési és Sportházban adott koncertet a Dűvő

A dél-magyarországi Méhkerék és Elekes zenéivel kezdték. Ezek román nemzetiségű falvak. Ők évszázadok óta Magyarországon élnek, ugyanúgy beszélnek magyarul mint bárki. Beszélik a saját nyelvüket is, de az irodalmi román nyelvet talán nem is ismerik.

Ezt követően erdélyi szászcsávási muzsika következett, mely önmagában is fityiszt mutat Trianonnak. Romániai, magyar, szász és cigány is egyszerre.

Majd balkán leheletét elhozó archaikus moldvai csángó magyar népzene következett. Az ott élő magyarok soha nem éltek Magyarországon. Nyelvük, dallamaik a magyar kultúra legmélyebb gyökereit őrzik.

Majd a Felső-bodrogköz dallamai elevenedtek meg. Ezen a vidéken van olyan színmagyar falu, melyet ketté vágott a trianoni határ. Nagyszelmenc fele Szlovákiához, fele Ukrajnához tartozik. A zenék és táncok jól példázzák azt ahogyan egymás mellett békében élő népek kultúrája hogyan hatott egymásra, hogyan épültek egymásra dallamok ritmusok, táncok. Megőrizve a hagyományt, de nem kirekesztve a befogadható másságot.