az ősök tisztelete

2021.06.24. 07:00

A Vizslatanító könyvekben adja tovább a tudást

Példaértékű és hiánypótló az a tevékenység, amelyet Kertész Sándor végez. A magyar vizslák nagy ismerője több könyvet állított össze az elmúlt években. A legújabb a Vizslatanító című kétrészes kiadvány, amely többféle szempontból mutatja be a hungarikumok közé sorolt magyar kutyafajtát.

Tóth Judit

Fotó: Jámbori Tamás

A történet a 90-es években kezdődött. Kertész Sándornak volt egy gyönyörű rövid szőrű vizslája, Arany. A vele végzett munka sokszorosan megtérült, a kutya-gazda kapcsolat eljutott arra a szintre, hogy Aranynak már nem kellett tanács, hanem maga lepte meg gazdáját váratlan cselekedetekkel. Ezek csúcsteljesítmények formájában a különböző versenyeken is megmutatkoztak Magyarországon és külföldön egyaránt. A sikeres versenyek Sanyi számára aranykoszorús mestervezető címet is hoztak. Minden vizsgán és versenyen úgy jelentkezett a feladatokra, hogy hangsúlyozta Körmend jelentőségét.

– A különleges ember-állat kapcsolat titka az összhangban és a gyakorlásban rejlik. Az amatőrök addig gyakorolnak, míg képesek lesznek jól csinálni. A profik meg addig, amíg képtelenek lesznek rosszul – mondja Sanyi. A titok tehát a rengeteg munka, mert amit gyakorolnak, az mindig fejlődik.

A versenyzés befejeztével Sanyi és Arany számára maradtak a vadászatok, a kötetlen séták, a kirándulások, a beszélgetések. A kutya gazdája minden szavát élvezettel hallgatta, kicsit félretartott fejjel, figyelő fülekkel és lágy-barnán ragyogó, fénylő szemekkel.

– A Mindenható kivételesen megadhatná az ilyen teremtménynek a beszélés mérhetetlen kincsét. A magyar vizslák megérdemelnék – folytatja Sanyi, akinek jelenleg nincs kutyája. Két kisgyermeke mellett nehezen férne bele az idejébe. Mert az természetesen alapvetés, hogy a kutyával igenis foglalkozni kell, nem is keveset. Sanyi a magyar vizslát választotta évtizedekkel ezelőtt, és úgy tűnik, ez a választás örök. Azt mondja, már a régi öregek is úgy tartották: ez igazából nem is kutya, ez magyar vizsla. A gyűlölet, az önzés, a hatalmi vágy, a nagyra törés mind emberi tulajdonságok.

Nagy kérdés, hogy ki lehet-e ölni az emberekből? Aligha. Viszont a magyar vizsla az egyik legintelligensebb élőlény, és ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik. Nincs az egész földkerekségen hűségesebb nála.

Tíz éve Sanyi élete vett egy fordulatot, pontosabban még inkább kiteljesedett magyarvizsla-ügyben. Képtelenség volt megkapni akkoriban Kolossy Gábor Betyár, a magyar vizsla című könyvét, ezért egy barátjával, Fehér Mihállyal elhatározták, hogy reprintben újra kiadják. Ezzel a könyvvel kezdődött 2011-ben a könyves időszak, amely most is tart, ezt a Vizslatanító című kétkötetes mű is jelzi, amely az idén jelent meg.

– Azt vallom, hogy tisztelni kell az ősöket, hiszen rajtuk keresztül nyertünk életet, és örököltünk Istent és hazát. A vadászkinológia képviselőivel is ez a helyzet. A II. világháború előtti magyar vadászkinológia hat nevezetes alakja előtt tisztelegtünk már újra kiadott könyvekkel, sőt Kolossy Gábor nevét és Betyár történetét angolul is megismerhették.

Kertész Sándor régóta gyűjti és szereti Felix Endre írásait. Barátjával, Babiczky Attilával egy beszélgetés alkalmával határozták el, hogy amennyiben lehetséges, könyvben megjelentetik írásait. Végül a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával sikerült megvalósítani elképzeléseiket.

A kétkötetes, kemény táblás, összesen 1044 oldalas kiadvány nagyjából fél év alatt készült el. Csaknem 400 cikk található benne Felix Endre kinológus eddig csak újságokban megjelent írásaiból, a 20. század első feléből. Szakmai anyagok, novellák, rendőr- és vadászkutyás tanulmányok, szomorú és vidám történetek olvashatók a kötetben. Ez a gyűjtemény nagy kincs, gyerek és felnőtt számára egyaránt érdekes, a nemzeti kultúra szegényebb lenne nélküle. Ahogy az egyik mottó is sugallja: régi hangok ezek, újságok mélyén aludtak, Isten tudja, mióta. A gyűjtemény összeállításában sokat segített Sanyi felesége, Bori, hétéves kisfia, Szilárd pedig a képek kiválogatásánál segédkezett. Persze szó esik a jövőről is. – Összeállt a Vizslatanító harmadik része. Már táncolunk újra, várjuk a zenét – mondja a szerkesztő. Még három részt terveznek.

Sanyi és segítői azt vallják, hogy a természet szeretete nélkül a magyar lélek nem volna magyar. Így egyértelműen adja magát, hogy szellemiségben maradnak a magyar múlt, a vadászat, a kinológia és nemzeti kincsünk, a magyar vizsla vonalán.

Kiemelt képen: Kertész Sándor: „Tisztelni kell az ősöket”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában