In memoriam

2021.06.30. 07:00

Csonka Ernő festőművészre emlékezünk

Csonka Ernő (1921–2021)

Dr. Perger Gyula

Életének 101. esztendejében hunyt el Csonka Ernő festőművész, fényt hagyott maga után. Kiválasztott volt, aki istenáldotta tehetségével a csodát életműveként adta nekünk. Meglátta a csodákat, műveit átszőtte a lelki szépség, a kisugárzás, amely csak egy sokat tapasztalt, sokat megélt, sokat szenvedett ember sajátja lehet. Az emberi szépség és a jóság iránti vágya nyilvánul meg minden alkotásán, amelyet most hátrahagyott nekünk.

Egészen kicsi gyermek korában már rajzolt, az elemi iskolában pedig – rajzait és igyekezetét látva – nagy jövőt jósoltak neki tanítói. Csonka Ernőnek szép gyermekkora volt. A mai Gayer park helyén, az egykori Tóth-malom közelében laktak. Nem annyira a játék, a labdázás vonzotta. Gyakran megesett, hogy társaitól elkülönülve üldögélt a Gyöngyös patak partján, nézte a hullámok játékát, a víz fodrozását. A felhők tükörképében gyönyörködve elmélázott azon, hogy a patak vizében az eget látja. Talán már akkor megfogalmazódott benne, hogy ezt a varázslatot valamiképpen meg kellene örökíteni.

A szülők előteremtették a tandíjravalót, és a premontreiekre bízták szorgalmas gyermeküket. Legkedvesebb tanára, tanítómestere Radnai Rezső volt, aki a rajzolás tudományába, a festészet alaptitkaiba beavatta.

A sors úgy hozta, hogy többször kényszerült válaszút elé. Az érettségi vizsga után – ismét a család döntésével – jelentkezett a premontrei rendbe. Hat hónapon át novíciusként élt a rendben, fél év eltelte után mégis úgy érezte, döntése nem volt megalapozott.

Végül a polgármester vette pártfogásba, szellemi szükségmunkásként dolgozhatott a városházán. Majd tiszti iskolába ment.

Zászlósként indult a frontra 1944 júniusában a 7-es számú tábori kórházzal. Az orosz hadifogságban transzparenseket festett, dekorációkat készített parancsra, kisebb-nagyobb ellenszolgáltatások fejében, amelyeket aztán fogolytársaival megosztott.

Amikor 1947-ben végre teljesült az álma, hazajött, azt hitte, idehaza minden másképp lesz ezután. Terveket szőtt, álmokat festett, úgy érezte, számára igazán most kezdődik az élet. Az első pofonokat akkor kapta, amikor heteken, hónapokon át hiába járta a várost, munkát sehol nem kapott. Csak jóval később, talán két év múlva, amikor már megnősült, felesége főnöke révén jutott munkához: az ezerszámra érkező fehér bögrére piros pöttyöket pingáltattak vele, mert az emberek a pöttyös bögrét szívesebben vásárolják.

Amikor tudomására jutott, hogy kétéves kurzus indul filozófia–esztétika szakon, eluralkodott rajta az ismeretszerzési vágy, beiratkozott, és szorgalmasan elvégezte. Istenhitét akkor is bátran megtartotta, amikor azért dicséret nem járt:

„Hívő ember voltam, vagyok, és az is maradok mindhalálig. Életemnek ez adja meg a célját, mert az az idő, ami kiszabatott, az nekem, a korosodó embernek hallatlanul rövid. A vallásnál megnyugtatóbb választ a nagy kérdésekre a tudósok sem tudnak adni. Valahol a hit, a vallás köti össze a lét és a nemlét két partját” – vallotta Csonka Ernő.

Évtizedek küzdelmes munkájával a pannon táj egyik legismertebb festője lett. Csonka Ernő világa, a bozsoki, velemi táj, a vasi föld is vallomásként tárul elénk, gazdag színeiben. Megfestette a velemi gesztenyesor barnáját, az alpesi táj vakító fehérjét Tömördön, a Nyugat-Dunántúl okkersárgáját, ahogy rásüt az alkonyi fény a kis parasztházakra, az eső után csillogó földutak pocsolyáit, Bozsok, Gencsapáti, Gyöngyösfalu, Kőszegszerdahely vidékét.

Fontos volt számára, hogy az udvarkép Perenyén, a kastélypark Bozsokon, a házak Szelestén vagy Toronyban, a temető Kőszegen került vászonra, papírra. Nem közömbös, hogy a tél Csömötén, az ártér Kám alatt, avagy az utcakép Gencsen, Kőszegen készült, az emlék meg a Ság hegyen ragadta magával. Célirányos alkotó munkájának alapja volt a mérhetetlen természetszeretet, a rácsodálkozás képessége a hétköznapok csendjére, s az egyéniség kifejezésének bátorsága. Ösztönösen nyúlt ahhoz a szépséghez, amely kéznyújtásnyira van előttünk.

S egyetlen év leforgása alatt sorozatolajképet festett Jézus élettörténetéről. A vallásos jelenetek megörökítése minden korábbi sikerélményét felülmúlva új korszakot hozott az életébe, ám ami talán döntőbb: visszanyerte optimizmusát. Egy lelki békéjét és harmóniáját visszanyert kiváló művész Jézus életének epizódjait arra használta fel, hogy átadja a jövendő századoknak szóló üzenetet is: emberek, emberi módon éljetek, és mindennap úgy cselekedjetek, hogy holnap semmit meg ne bánjatok.

Csonka Ernő ecsetjét a szíve vezérelte, de most alkotó szíve és keze lehanyatlott 100 esztendő, két hónap és 1 nap után, feleségének, Gyöngyinek gyengéd és gondoskodó szeretetétől körülvéve.

Az Ingaóra című versében így ír: „Mielőtt a nagymutatóm körbe ér, / Olajbalzsam lett jutalmam, lett a bér! / Ha majd végleg megáll a régi óra, / Nyugodjon el mind a két mutatója.”

Kedves Ernő bácsi! Földi ingaórád lejárt, mindkét mutatója elnyugodott, de alkotásaiddal örökre velünk maradsz! Köszönjük a Gondviselőnek, hogy több mint 100 évre nekünk adott! Köszönjük egyéniségedet, szolgálatodat, alázatodat, Istent dicsérő alkotásaidat; s hogy műveidben mindig a lényeget ragadtad meg! Köszönjük, hogy a miénk voltál! Nyugodjál békében!

Dr. Perger Gyula plébános, püspöki referens

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában