Elhunyt a vasi festőművész

Festőnek született. Az ecset mestere és alattvalója volt.

Úgy szerette az életet, ahogy az élet szerette őt.

Száz esztendőt és két hónapot adott neki Istene. Meghálálta.

Kiállítások sora emlékezteti, festmények népes hada kíséri most.

Szerettem őt, szeretem őt. Egylelkűek voltunk. Barátok.

Gyakran láttam, amikor pillanatokat álmodott keretek közé.

A táj szerelmese, a természet szívdobbanása volt.

Az ujjai közt az ecset színekbe mozdult, időtlent álmodott.

Hallom a hangját, bölcs, megfontolt érvelését és érzem ölelése őszinteségét.

Iszonyatosan erős hite tartotta ilyen hosszú időre közöttünk.

Minden társa a sors ajándéka volt.

Utolsó hónapjaiban is végtelen türelem és gondoskodás kísérte.

Ám amit alkotott, az maradandó.

Ott lélegzik templomok falán, tájak szemlélődő mosolygásában,

portrék arcvonásaiban, barátok, tisztelők és örömöt keresők szobáinak falán.

Most messzire ment, álmai sokat elképzelt világába.

Tudom, hogy lát, tudom, hogy fogja a tollamat.

Diktál és én engedelmeskedek.

Öreg Barátom – úgy mentél el, hogy végleg közöttünk maradtál.

Böröczki Mihály