Frissen Vasból

2021.06.05. 15:30

Ferencz Csaba: Így lettünk mi fiúkból szépen, lassan férfiak

Ferencz Csaba az Egis Körmend kosárcsapatának kapitánya. Több mint hatszáz bajnoki mérkőzést játszott pályafutása során, százháromszor öltötte magára a címeres mezt. Húsz éve szerepel a magyar élvonalban, hűséges Körmendhez, soha nem hagyta el nevelőegyesületét.

Vas Népe

20210509 Ferencz Csaba, Körmend, Szendi Péter,Vas Népe

Fotó: Szendi Péter

Volt abban családi indíttatás, hogy kosárlabdázó lett belőled?

Édesapám focizott és tekézett elég aktívan, benne volt a sport a családban. A szüleim azt mondják, mozgékony gyerek voltam, le kellett kötni az energiáimat. Több sportágat kipróbáltam a kosárlabda mellett, úsztam, atletizáltam és fociztam. Felső tagozatos voltam a körmendi Somogyi Béla Általános Iskolában, amikor véglegesen eldőlt, kosaras lesz belőlem. Nagyon jó generáció volt a miénk, nemcsak a kosárlabdát illetően, hanem közösségi szempontból is.

Fel tudod idézni, mikor léptél először pályára a Körmend felnőtt csapatában?

Elég fiatal voltam, még nem töltöttem be a tizenhatot. Ennek már húsz éve, még kimondani is sok. Én a körmendi kosárlabdára tettem fel az életemet. Az évek során voltak megkereséseim több helyről – Paksról, Szolnokról, Zalaegerszegről, Sopronból –, de mindig jól éreztem magamat Körmenden, ezért is nem váltottam. És itt van a család, ami nagyon fontos számomra.

A nagy körmendi generáció tagjaival, Németh Istvánnal, Fodor Gergellyel és Trummer Rudolffal kezdted a pályádat. Most meg már egy ideje te vagy a körmendi példakép.

Amikor bekerültem az élvonalba, a csapat nagy része még körmendi nevelésű volt. Isti, Fodor Geri és Trummer Rudi a társaság felejthetetlen nagyjai voltak, sokat lehetett tőlük tanulni. A pályán és azon kívül. Megkaptam a játékperceket is, úgyhogy nem panaszkodhattam. Ívelt felfelé a pályám, közben válogatott lettem. Több mint hatszáz bajnokival és százháromszoros válogatottsággal a hátam mögött akár elégedett is lehetnék, de még egy-két év van bennem, úgy érzem. Főleg annak tudatában, hogy 2019-ben a bajnoki döntőt itthon, a Falco ellen buktuk el, 2020-ban pedig be sem tudtuk fejezni a szezont a koronavírus miatt, pedig úgy érzem, nagy lehetőség kapujában voltunk. A legutóbbi idényről meg jobb, ha nem is beszélünk. Nem jöttek össze a dolgaink, nekem ez nagy fájdalom, sokat őrlödtem azon, hogy már a negyeddöntőben elbuktunk.

Több mint hatszáz bajnokit játszottál – melyik volt a legemlékezetesebb?

2007-ben a bajnoki elődöntő a Falco ellen. Ötödik meccs volt Körmenden, megnyertük. Chauncey Leslie komoly térdsérülést szenvedett, így bár bejutottunk a bajnoki döntőbe, a Szolnok ellen jelentősen csökkentek az esélyeink. De vissza a meccshez. Győztünk, és ami utána következett, brutális volt. Olyan ünneplés kerekedett, mintha bajnoki döntőt nyertünk volna.

Húsz év nem kis idő. Sokat változott a kosárlabda?

Az évek során sok minden történt a sport, a kosárlabda körül is, ezt volt szerencsém testközelből végigélni. A körmendi kosárlabda professzionális szintre lépett minden szempontból, és ez más hozzáállást követel. A mai játék sokkal összetettebb, aki gyenge, elvérzik, az erős életben marad. Itt folyamatosan harcolni kell, nem lehet lazítani.

Sok edzővel dolgoztál együtt. Kitől tanultál a legtöbbet?

A játékról egyértelműen Patonay Imrétől, ő taktikában nagyon jó. Nem véletlen, hogy a mai napig tisztelet övezi. Szigorú edző volt, vele nem lehetett szórakozni. A kosárlabda mellett nevelt bennünket, mondjuk úgy, hogy az életre. Így lettünk mi fiúkból szépen, lassan férfiak. A másik meghatározó edző az életemben Ivkovics Sztojan. Köztudott, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolok vele, hiszen hitt bennem, még a rosszabb időszakaimban is. Akkor is, amikor szinte összecsuklottam, mert nem ment a játék.

Voltál valaha olyan mélyen a pályafutásod során, hogy azt mondtad, most befejezem?

Olyan nem volt. De olyan igen, hogy benne volt a pakliban: elmegyek. Végül az utolsó pillanatban mindig rendeződtek a dolgok. Érdekes, hogy amikor megfordult a fejemben, hogy elmegyek, két sikeres szezonom következett a Körmenddel, így igazolódott, hogy jól döntöttem, amikor mégis maradtam. Voltak magánéleti gondjaim is, ez befolyásolja teljesítményt. Ingerlékenyebb, feszültebb az ember, de mindig próbáltam rendezni magamban a sorokat.

Mi lesz, amikor lezárod a pályafutásodat?

Kereskedelmi technikusként végeztem Szombathelyen, az Orlayban. Van egy közös vállalkozásom édesapámmal, azt tervezem továbbvinni. Ha befejezem a kosárlabdát, akkor is szeretném segíteni a csapatot, ha szükség lesz rám. A kislányommal, Zselykével is szeretnék sok időt tölteni, mert ő a mindenem. De addig még lesz pár meccsem piros-feketében.

Kiemelt képünkön: Ferencz Csaba, az Egis Körmend kosárlabdacsapatának kapitánya

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában