Homeschool – Diákok, tanárok, szülők szempontjából értékelt a pszichológus

Miként alakult a diákok, a tanárok és a szülők szempontjából a home office és a home school? Elsősorban a gyerekekkel, de szüleikkel és a tanárokkal kapcsolatban is összegyűjtötte az előnyöket és a hátrányokat a pszichológus.

– Az eszköz- és helyhiány mindenkit hátrányosan érintett. A gyerekek társas kapcsolatai beszűkültek, a tananyagot nem tudták ugyanúgy elsajátítani, néha lazább, máskor szigorúbb számonkérést tapasztaltak. Az iskolai élet fontos pillanatait veszíthették el. A társtalanság, a kapcsolódás hiánya, a lezáratlanság együtt a motiváció hiányát okozhatta – mondja. Tapasztalata szerint az online térhez való hozzászokás sok gyereknél eredményezett függőséget. Amikor visszatértek az iskolába, elvonási tünetekkel is küzdhettek: nem könnyű az online-ból offline-ba való átmenet. A gyerekek elszoktak a kötelezettségektől, barátságokat, a szülői bizalmat vagy a saját biztonságérzetüket is elveszíthették. Akár önártó gondolataik is előkerülhettek. A folyamatos egyedüllét következménye lehet a szociális szorongás: tartottak attól, hogy újra emberek közé menjenek.

Volt, akinél az online tér váltott ki nehéz érzéseket – nem mindenki örült, hogy visszamehetett. A csoportösszetartó erő hiányával a tanároknak is számolniuk kellett. Saját tapasztalatát is említette: a kisiskolások a tanév végére nagyon elfáradtak, a feszített időszak után kimerültek. Náluk és a felsősöknél is elindult a véghajrá: a pótlások, felelések, témazárók ideje van most.

A középiskolában mintha érzékelték volna a tanárok, hogy most nem teljesítményorientáltnak kell lenniük. (Az EFI és a védőnői szolgálat munkatársa is figyelt erre: szórólap formájában „mentőövet” állítottak össze a pedagógusoknak, az iskolába való visszatérést segítve. Alternatívákat adtak a pedagógusoknak azokra a helyzetekre, amelyekkel most az iskolában szembesülhetnek. Hozzátették: a bemutatott gyakorlatok, javaslatok más időszakban is hasznosak lehetnek az érzelmileg megterhelő. szituációkban. Kulcsmondatként pedig azt fogalmazták meg: „Mivel a jelenlegi helyzet mindenkit érint, felelős felnőttként – szülőként, pedagógusként – az egyik legfontosabb, amit tehetünk, hogy őrizzük-átmentjük a kapcsolatot és jelen vagyunk nagy türelemmel a gyerekek, kamaszok életében.”)

A szülők a nemek közötti munkamegosztás eltolódását élhették meg, több lett a feszültség. Az egyszülős családoknak hatványozottan nehezebb volt a helyzete, főleg, ha beütött a Covid és/vagy nem kaptak külső segítséget. A szülők hátrányként élhették meg, hogy nem volt társasági életük, izolálódtak. És pluszterhet róhattak rájuk a home office-ból eredő problémák, a rohanás, a szabadsághiány. Előnyként említhető az, hogy bensőségesebb kapcsolatokat tudtak kialakítani a saját családtagjaikkal. Ha pedig nem volt rohanás, minőségi időt tölthettek a családdal.

A tanárok sem jártak jobban: az interakciók, az ellen­őrzés hiánya járta át a periódust, ami a meghitt tanár-diák kapcsolatoknak sem kedvezett. Nekik is hiányzott a visszajelzés a diákok részéről, ahogy fordítva is. Nehézkes volt a számonkérés. A tanár mint modell megszűnhetett. Jó esetben „cserébe” több szabadidővel rendelkeztek és kevesebbet kellett utazniuk a munkahelyükre.

Kiemelt képen: A tanároknak hiányzott a visszajelzés a diákok részéről, ahogy fordítva is