Kutyákkal foglalkozó szakemberek tapasztalata a kölcsönös alkalmazkodásról

– A kutya a mi görbe tükrünk, úgy viselkedik, ahogy engedjük, hagyjuk neki. Az én kezemben más a kutya, mint a gazdiéban, amikor átveszem a pórázt a kutyaiskolában – hallottuk Szűcs Károly kutyakiképzőtől, aki harminc éve tanít és nevel ebeket. Tapasztalatai szerint inkább a kutya idomul az emberhez, de néha a fordítottja is megesik. Korábban egy fővárosi börtönben volt kutyatelep-vezető.

Ott látta, miként változik át egy kutya csak attól, hogy gazdát cserél. Zorót, a lógó fülű német juhászt egy kollégája képezte ki, parázs természetű, pattogós eb volt, amikor egy nyugdíj előtt álló, mackós típusú, soproni úriember megkapta. Két hónap múlva látták, hogy Zoro lenyugodott, lecsillapodott, átvette a gazdája habitusát, és ugyanúgy cammogott, nem pörgött tovább, pedig még csak másfél éves volt, a saját életkora miatt még pöröghetett volna.

A másik oldal is létezik: Szűcs Károly ismer olyan embert, akit a kutyája aktivizált. Egy magasabb energiaszintű ebet vett magához, és igyekezett kiszolgálni a kutya igényeit. Addig egy fotelban üldögélő ember volt, de az eb kimozdította beszűkült életéből, harmonikus kapcsolatot alakítottak ki, sokat sétálnak együtt. Ez egy pozitív eset, gyakrabban történik meg az, hogy az ember nem igazodik az ebhez, és az aktív kutyában csak problémákat lát.

A mindennapi életből vett jó példa, hogy egy hatvan év feletti hölgy egy mentett ter­riert vett magához, és az eb nem húzza, nem cibálja az utcán, figyeli, igazodik a lépteihez, tudja, hogy a gazdi nem fürge lábú – meséli a kutyakiképző. A feleségének, Szűcs-Németh Babettnek kutyakozmetikusként van rengeteg tapasztalata.

– Bizonytalan embernek bizonytalan a kutyája, és ők teszik ki a gazdik többségét – mondja Szűcs-Németh Babett. – A jelenség fajtafüggetlen, már akkor látom, amikor bejönnek az ajtón. Ha kicsit „tökösebb” a kutya, és beront a szalonba, repül utána a gazdája, aki aztán nyugtatgatni kezdi, hogy nincs semmi baj. Ennél rosszabbat nem is tehetne, hiszen a kutya az embert falkatagnak tekinti, és ha ő mint ilyen aggódni kezd, akkor az eb is aggódni kezd, hogy mitől kell itt félni.

Mire pedig az asztalra kerül, már teljes stresszben van. Ha a gazdi elmegy, a kutya lenyugszik, ha ott marad, harcolunk. Az esetek nagy százalékában ez a helyzet, mégis szeretem, ha ott marad a gazdi, mert kell hogy lássa, milyen következményei vannak a magatartásának, és maga jöjjön rá, hogy másképp kellene viselkednie, viszonyulnia. Aki következetes, annak ez a kutyáján is látszik.

Babett a saját kutyáikról szólva elmondja, hogy a férje az alfa, ha itthon van, ő az irányító, ha nincs, akkor a feleség veszi át ezt a szerepet. Mind a négy kutyát úgy nevelték, hogy ha valamelyik tulajdonságuk nem tetszett, azt tiltották, amelyik tetszett, azt jutalmazták, végeredményben pedig rend van, amihez még a macska is alkalmazkodik. A család a kutyák nézőpontjából „falka”, ezért a gyerekeket nem bántják, mert tudják, hogy azok a gazdik „kölykei”.