Múltidéző

2021.06.13. 07:00

Olvasói szokások az internet berobbanása előtt, a 80-as évek közepén

A gazdag információáramlásban nagy szerepet tölt be a könyv. Ez különösen igaz volt a nyolcvanas évek közepén, amikor még ismeretlen fogalom volt az internet, és nagyobb forgalommal rendelkeztek a közművelődési könyvtárak.

Kelemen Attila

Mielőtt kitört volna hazánkban az internetes „forradalom”, 35 évvel ezelőtt az olvasói szokások változásairól és a könyvtárhasználat gyakorlatáról kérdezte a Vas Népe Pallosiné Toldi Mártát, a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár olvasórészleg-osztályának vezetőjét.

Az interjúból megtudható, hogy a nyolcvanas évek első felében nőtt az olvasottság, több látogatót fogadtak, és a kölcsönzött könyvek száma is emelkedett. Vas megye könyvtáraiban 1985-ben 52 ezer olvasó egymillió-kétszázezer egységet (könyvet, hanglemezt, dokumentumot stb.) kölcsönzött.

A könyvtár vonzerejéről azonban elsősorban csak a városokban és a nagyobb településeken lehetett beszélni, a falvakban már nem volt ilyen jó a helyzet. A falusi kölcsönzőhelyiségek nem feleltek meg a kor igényeinek: nem volt megfelelő a világítás, a fűtés, rövidek voltak a nyitvatartási idők.

Pillanatkép az olvasószolgálati pultnál
Fotó: VN-archív

Mit keresett az olvasó 35 évvel ezelőtt a könyvtárakban? Elsősorban a hasznosság került előtérbe. Csak a megyei könyvtárban 1985-ben 52 százalékos volt az összes kölcsönzéshez viszonyítva a szakirodalom aránya, és ez a jelenség a kisebb könyvtárakban is megfigyelhető volt – sajnálatos módon még a gyermekkönyvtárakban is. Mindez azt jelentette, hogy csökkent a szépirodalom emberformáló, érzelemgazdagító hatása. Ellenben eszközzé vált a könyv és a könyvtár. A tanulás, a továbbtanulás, a kutatás és az önépítés eszközévé. Sőt, az új vállalkozásformák révén olyan rétegeket is megnyertek a könyvtárak, amelyeket addig soha: ide tértek be például egy új üzlet megnyitásakor hasznos információkért. Mind­ezeknek nemcsak jó, de rossz vonzatuk is volt: a könyv mint esztétikai élményforrás veszített erejéből.

Az ötnapos tanítási hétre való áttérés hatására csökkent a gyerekek által kölcsönzött könyvek száma, a látogatásuk évi egy-két esetre korlátozódott. Ennek ellenére – és a többi korosztálynak köszönhetően – szombatonként intenzív volt a könyvtár igénybevétele. Éppen ezért ezen a napon nem ügyeletet tartottak, hanem rendes nyitvatartásuk volt. Az 1985–86-os iskolai tanévben 24 olyan szombatja volt a megyei könyvtárnak, amelyen a látogatók száma túllépte az éves napi átlagot.

Az idős korosztály nagyon hálás volt. A törzsolvasók megbeszélték élményeiket a könyvtárossal, akihez személy szerint is kötődtek. A földszinti lapozgató reggel nyolctól este nyolcig beiratkozási kötelezettség nélkül nyitva volt, és mivel a buszmegállót közel helyezték, ugrásszerűen megnőtt az ide bekukkantók száma.

És kik jártak 35 évvel ezelőtt könyvtárba? Már nem olvasóknak nevezték őket, hanem könyvtárhasználóknak, hiszen már nem csak olvasnivalóért jártak ide az emberek. Sőt, nemcsak jöttek ide, hanem a könyvtár, illetve a könyvtáros ki is járt. Az ágyhoz kötött idős emberek, a mozgáskorlátozottak számára három alkalmazott rendszeresen vitt ki könyvet, és vele egy kis darabot a külvilágból is. A vakok részére rendelkezésre állt az úgynevezett hangoskönyvtár, azaz kazettákon irodalmi anyag. Ott volt a zeneműtár is, amely 1985-ben 14 ezer egységet – hanglemezt, kazettát – kölcsönzött, megduplázódott a helyben zenét hallgatók száma, és alakulóban volt a videó­tár is.

Összességében elmondható, hogy az olvasó nem veszett el, csak átalakult.

És ki gondolta volna azt akkor, hogy a 2020-as évekre mindez hatványozottan igaz lesz?

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában