kultúra

2021.06.06. 07:00

Szereted az olajbogyót? – Abigail bulija a Weöres Sándor Színházban

Nem lehet panasz a WSSZ megkésett, megkurtított, de mégiscsak megvalósuló 2020/21-es évadára. Legutóbb például buliban voltunk. Illetve nem is mi, hanem Abigail.

Ölbei Lívia

Fotó: Mészáros Zsolt/WSSZ

Lehet csettintésszerű ötlet, de lehet jelentése is: nem egyedülálló fogás, hogy a címszereplő hús-vér valójában nem jelenik meg a nevével megjelölt irodalmi (vagy más) műben. A szombathelyi WS Színház legújabb kamaraelőadása, az Abigail bulija is ezek közé tartozik: a 15 éves Abigail nem mutatkozik a színen, csak a színfalak mögül – a szomszéd házból – halljuk néha a bulizene monoton lüktetését. A felnőttek színpadi bulijának tulajdonképpen Abigail az oka: ha már a fiatalok buliznak, akkor a felnőttek is megpróbálnak eltölteni együtt egy kellemes estét.

Mike Leigh filmrendező színdarabja a múlt század 70-es éveiből való: London, kertváros; Laurence, a munkamániás ingatlanügynök és unatkozó, gyönyörű felesége, Beverly nappalija, ahova a három vendég megérkezik. Minden olyan távoli és olyan ismerős. A külsőségeiben „korban tartott” (jelmez: Surányi Nóra, díszlet: Horesnyi Balázs) elő­adás rendezője Czukor Balázs. Ennek tudatában most már látatlanban biztosak lehetünk benne, hogy finom és pazar alakításokat láthatunk, sőt talán a meglepetés sem marad el.

Kár, hogy nem lehet erre fogadásokat kötni. Bár Nagy Cili játszott már unatkozó, csábító szépasszonyokat (neki találták ki), mégis elbűvölő az az energia, ahogy Beverly szerepében végigbeszéli (fordította Hamvai Kornél), végigtáncolja, végignyakalja, végigkínálja, végigflörtöli, végigcipeli a hátán az előadást, az ügyetlen és önző kétségbeesés menekülésre késztető megnyilvánulásairól nem beszélve.

A férjét, Laurence-t játszó Kelemen Zoltán szolgálatkész és tartásos, leheletnyit leereszkedő (mikor melyik), kirohanása Van Gogh székével meg Beethovennel egyszerre szomorú, vészjósló és nevetséges. Amikor Laurence belép, tudjuk, hogy úgyis kikapcsolja a felesége által föltett zenét – de milyen jó, hogy nem azonnal teszi. A maga után húzott, végtelenül hosszú telefonzsinór olyan, mint Ariadné fonala, de Ariadné nincs, csak a szörny van a mindennapi labirintus közepén.

A fiatal, épp beköltözött szomszédházaspár szerepében Herman Flóra és Antal D. Csaba csupa ártatlan rafinéria és megfelelési vágy. Angela derűs esetlensége ápolónői higgadtságot takar, Tony egy-egy feszült vakkantására összeomlani készül a világ. (És ahogy falni kezdi az apró szendvicseket, amikor a háziasszony nem néz oda.) Abigail elvált mamája, Susan szerepében Bálint Éva mutatja meg, milyen egy állig bezárt, fegyelmezett, döntésképtelen, akaratgyenge nő – aki egy-egy villanásra fölragyog.

A nézőtéren egyre sűrűbbé válik az a kényelmetlen érzés, hogy történjen már valami. De nem fog. Vagy nem úgy. A buli (mint Kunderánál az élet) máshol van. Akármilyen hősiesen küzd ez az öt ember – Beverly, Lawrence, Angela, Tony, Susan –, elkerülik egymást. De akkor hogyan kerültek mégis egymás mellé? Miért választották egymást házastársnak? Beverly nem szereti az olajbogyót, Laurence igen. Sőt: Susan is. Lehet, hogy itt van a kutya elásva.

Az Abigail bulija egy részben megy a Márkus-teremben. Kezdés előtt férjek nevetnek össze a feleségek feje fölött a nézőtéren: ó, ó, nem lesz szünet, ez nem férfibarát megoldás. Aztán megszólal José Feliciano, Beverly hajlongó alakja csupa tűz. Aztán bekopog az elfuserált, lestrapált sors is.

Kiemelt képen: Antal D. Csaba, Herman Flóra, Nagy Cili, Kelemen Zoltán

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában