A szombathelyi Poór Balázs kitűnővel zárt, és a Reménységek Válogatott kerettagja

Olyan gyorsan jár a keze, hogy laikusként követni sem könnyű. Hatéves korában, nagycsoportos óvodásként állt először igazi pingpongasztal mellett Poór Balázs, azóta itt tölt a napjából legalább négy és fél órát. Volt idő, amikor kosarasnak készült, és olyan is, amikor nem volt élete része a sport. Édesapja korábban is mesélt neki és báty­jának a pingpongról, de amíg ki nem próbálták, nem vették komolyan. – Mindketten a Szombathelyi Asztalitenisz Kör tagjai lettek, az edzők elmondása szerint Balázs a legideálisabb korban ismerkedett meg a pingponggal. Az első évek nehezebbek voltak, de aztán hamar kiderült: számára ez több mint hobbi – meséli az édesapa, Poór Zoltán.

Balázst a versenyszellem élteti, de közben szerény 13 éves maradt. Pedig van mire büszkének lennie: az utolsó tanévet már magántanulóként végezte el kitűnőre a Reményik-iskolában. Poór Ágnes, az édesanyja hozzáteszi: ameddig csak szeretné Balázs, támogatják a sportban, de nem hagyják, hogy az a tanulás rovására menjen. A következő felvételiig még van idő bőven, de az biztos, hogy valamilyen gimnáziumot választanak majd.

Balázs jelenleg az U13-as korosztályhoz tartozik, és az országos ranglista 3. helyén áll. 2020 elején a Magyar Asztalitenisz Szövetség beválasztotta az utánpótlás „Reménységek Válogatott” keretébe, és a serdülőválogatott edzéseire is meghívást kapott. Az elsődleges cél a válogatottban maradás és szeptembertől a NB II.-ben való helytállás. Szarka Tibor edző is azt mondja: Balázs szorgalmas, jó fizikai adottságokkal rendelkező játékos. Eddig többen eljutottak, innen továbbmenni nehéz. Ők mindenben támogatják Magyarország új reménységét.

A büszke szülők elmondják, mekkora élmény volt először fiúkat magyar mezben látni, ahogy ez az elismerés is egy megerősítés számukra: jó úton járnak. Mielőtt visszatérne a pingpongasztalhoz, utóbbi kapcsán Balázs még megjegyzi: anyáék örültek a legjobban.