Kényelmetlen könyvek

Logikusnak gondolnánk, hogy az otthonukba zárt emberek, ha már megunták a képernyőt, odasétálnak a polchoz, levesznek valamit, lapozgatják, leülnek vele a kanapéra, aztán vagy sikerül belemerülni, vagy nem. A könyv felületesen szemlélve nem olyan, illetve nem úgy érdekes, mint a számítógép vagy a mobiltelefon. Türelmet, időt igényel, ki kell deríteni, mennyit ér. Attól ugyanis, hogy valami könyv formájú, még nem feltétlenül érdekes vagy értékes. Elég bemenni egy könyvesboltba, hogy meggyőződjünk róla. Nemsokára kiderül, hogy a járvány tartós változásokat hozott-e az életünkben.

A kényszerű bezártság és bezárások miatt megváltoztak a szokásaink, még azok is megtanulták az online vásárlást, akiknek addig eszük ágában nem volt. Így kiderül az is, szükség van-e még a könyvesboltokra. Ezekben ugyanis akkora a bőség, ami már zavarhatja a vevőt. Nem tudja, hol kezdje és hol végezze, minden darabot a világirodalom legpompásabb műveként tálalnak, így nehéz megtalálnia azt az egyet, amire tényleg vágyik. Így aztán be sem megy. Még a viszonylag egyszerűnek látszó gyerekkönyvek között is nehéz eligazodni, pedig azt hinnénk, amikor odalépünk, hogy gyorsan végzünk. Bár panaszkodnak, mégis virágoznak a könyvkiadók, mi másért ontanák az újabb és újabb címeket. Ha nem lenne vevő, nem lenne új áru sem.

Miközben tehát azt látjuk, hogy túl sok a könyv, és azt tapasztaljuk, hogy nem is olcsó, otthon rájövünk, attól, hogy egy kiadó sok könyvet ad ki, még nem feltétlenül ért hozzá. A könyvgyártásnak megvan a menete, az író után még több embernek – szerkesztőnek, korrektornak, tervezőnek – is át kell forgatnia a kéziratot, mielőtt a nyomdába, majd a kötödébe kerül. Ha elmaradt a szerkesztés vagy a korrektúra, azt az olvasó hamar észreveszi, árulkodnak a szöveghibák, a rossz mondatok. Csak nem szokás szóvá tenni, amikor silány a nyomdai munka. Egyre több ugyanis a kényelmetlen könyv. Erre a jelenségre nem lehet ennél jobb jelzőt találni.

Mert minek nevezzük, amikor nyolcszáz oldalt kötnek egy kötetbe, és alig lehet tartani, vagy olyan éles és szűk a papírkötés, hogy vágja a kezünket olvasás közben, és még ki sem merjük rendesen nyitni, mert félünk, hogy lapokra hull? Vagyis, amikor nem kellemes olvasni a könyvet. Ennek nincs köze a beltartalomhoz, ettől még lehet az remekmű. Nem kellene megkérdezni Kner Izidort?