Katartikus élmény

2021.07.20. 07:00

Olvasói levél: A sport jellemformáló, hazaszeretetre nevel

Dr. Molnár Rezső

Budapest, 2021. június 19. A magyar szurkolók ünnepelnek, miután a válogatott 1-1-es döntetlent játszott a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának második fordulójában rendezett Magyarország - Franciaország mérkõzésen a Puskás Arénában 2021. június 19-én. MTI/AP/EPA/Pool/Illyés Tibor

Forrás: MTI / AP / EPA / Pool

Fotó: Illyés Tibor

Óriási élmény volt futballválogatottunk kiváló teljesítménye. A legfelfokozottabb lelkiállapotban, néha visszafojtott lélegzettel természetesen hazánk, Magyarország szereplését figyeljük, de a fair play szabályait betartó nemes versengés – bármely nemzetek fiai közt folyik – mindig érdekes, néha katartikus élmény. Az ókori görög olimpiák idejére még a háborúskodást is felfüggesztették.

Mi, magyarok majd minden olimpián „méreten felül” teljesítettünk, de a legsikeresebb szereplésünk az 1952-es, helsinki nyári olimpián volt. Most a tokiói olimpia előtt érdemes és fontos felidézni „régi dicsőségünket”. Azért, mert jó emlékezni rá. És szerintem azért is, mert nemzeti identitásunk szempontjából haszonnal jár. Ha azok a fiatalok, akik nem vagy alig hallottak róla, értesülnek erről a hihetetlen teljesítményről, és büszkék lesznek rá.

Az 1950-es években néma csüggedésbe süppedt a sárba tiport, megalázott ország. A Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály trojka trónolt a nép fölött. Igazi diktatúra, illyési zsarnokság volt; brutalitás, rettegés, félelem és csend. Az összetört öntudatra gyógy­írt jelentett Magyarország óriási sikere Helsinkiben. 42 érmet nyertünk: 16 aranyat, 10 ezüstöt és 16 bronzot. A fantasztikus eredménnyel a nemzetek versenyében az első USA és a második Szovjetunió – a két gigász – mögött bronzérmesek lettünk! Papp László London után ismét győzött. Kétszeres olimpiai bajnok lett. Megmutattuk a világnak; tiszta szabályok, nemes versengés esetén hol a helyünk a nemzetek sorában. Ez az eredmény; matematika! Objektív bizonyosság! Olyan „nagyokat” utasítottunk magunk mögé, mint Anglia, Franciaország vagy a németek. Lélekszámra vetítve toronymagasan az első a világon ez a nyelvében és eredetében árva, magyar nemzet. Testvértelen, de akaraterő, kitartás, koncentráció, küzdőképesség tekintetében – megmagyarázhatatlanul?, genetikailag determináltan? – különleges képességekkel bír! A lélek legmélyéről fakad ez az acélos akarat, hegyeket mozgató hit: „Ha Isten velünk, ki ellenünk!” Ez a gyönyörű Kárpát-medencébe keletről ezer éve (vissza)érkezett szilaj, szittya, szabad nép. A pánszláv és pángermán érdekszféra közé szorulva, kiszolgáltatva a „német étvágynak és orosz talánynak”. Itt a keleti végeken évszázadokon át őrizte és önfeláldozóan védte Európa szabadságát is. Jelleméből adódóan csak ezt tehette. És a hazug, vén Európa mégis – még ma is – többnyire ide­gennek, betolakodónak tekinti és barbárnak tartja. Barbárnak, mert olykor – a piperkőcségig finomkodó – képmutató, kispolgári életmód szabályaira fittyet hány. Nem hajlandó, nem képes a színlelésre. Mindig szembemondja, – nem csomagolja kegyes hazugságokba sem – az igazságot! Kimondja, ha a király meztelen! Talán ebben van erejének titka, amit a költőóriás Arany János így fogalmazott meg: „Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják? / Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”

A következő évben újabb „csodát művelt” a magyar. 1953. november 25-én a Wembley Stadionban fölényes biztonsággal, 6:3-ra legyőzte a futball „feltalálóit”, az angol válogatottat. Kilencven éve veretlen volt otthonában a brit csapat. És hogy nem véletlen balszerencse miatt szenvedtek vereséget, bizonyítja a budapesti visszavágón a 7:1-es újabb győzelem. Zsúfolásig megtelt a vadonatúj Népstadion. 102 ezer ember ült a lelátókon. (A „munkásinternacionalizmus” jegyében tiltott „Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!” zengett a stadionban.) Az egész világ Puskás, Kocsis, Bozsik, Hidegkuti és a többi „aranylábú” nevétől volt hangos. Hogy van Közép-Európában egy kicsire nyirbált, rab ország. Ez a hányatott sorsú, Trianon mészárszékén megcsonkolt kis ország oktatja most a futballvilágot. Az újságok címlapjain a mérkőzés előtt a törpe Puskás csapatkapitány fog kezet az óriás brit oroszlánnal. A mérkőzés után megfordulnak a szerepek. A hatalmas, brit oroszlán törpe kismacskává zsugorodik.

Dr. Molnár Rezső

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában