Saját maga ellen kellett küzdenie a szombathelyi férfinek súlyos balesete után

Az egész 2021. április 19-én kezdődött, amikor Megyehíd előtt megcsúszott a vizes úton, nem ment gyorsan, de azon a szakaszon rossz volt az út és egyszer csak megindult az autó eleje. A baleset pillanatában az jutott eszébe, miért vele történik mindez és hogy került oda. Kivonultak a tűzoltók, a mentők. Amikor kiemelték az autóból az „iszonyat fájt”, soha nem felejti el. A csípője kiugrott – még aznap a helyére tették -, két bordája eltörött és kiharapta néhány fogát, de a legsúlyosabb a medencetörése volt. Viszont a pozitivitása újra a régi, félig viccesen hozzáteszi: „Szerencsére nagyon jó a csontozatom, gyorsan forr mindenem.”

A Markusovszky kórházban gyógyszereket kapott, nem emlékszik sok mindenre. Április 23-án műtötték meg, A sors fintora, hogy ugyanaz az orvos végezte a beavatkozást, aki 20 évvel ezelőtt a válltörését rakta össze, a műtét szerencsére nagyon jól sikerült. Nem tud elég hálás lenni a kórház orvosainak, nővéreinek, hogy ennyit segítettek neki.

Április 26-án szállították át a Sárvári Szent László Kórházba, azt mondja, ez volt élete legnehezebb időszaka. Saját maga ellen kellett küzdenie, sok minden lehetetlennek tűnt. A gyógyulási folyamat alatt arra jött rá, hogy az akarat szab határt mindennek. Szerette volna a párját is megnyugtatni, látni, viszont csak később tudott a menyasszonya bemenni hozzá a rehabilitációs osztályra, az ő jelenléte adta a legtöbb erőt. Zsolt akkor döntötte el, hogy neki kell állnia és csinálnia, mert szeptember 18-án lesz az esküvője, muszáj lábra állnia. Két hónapot töltött az osztályon rehabilitáción, de még erősítésre jár és a lábát csak július 19-én terhelheti meg majd a teljes testsúlyával.

Most már azon van, hogy teljesen felépüljön, hálás az égnek, hogy megúszta. Reméli, ha öreg lesz és a halál eljön érte, nem haraggal teszi, amiért egyszer kicsúszott a markából, de addig még szeretné élvezni az életet.

Azért osztotta meg a történetét, hogy mások is lássák, akarattal bárhova el lehet jutni, a legnehezebb időkben is pozitívan kell hozzáállni az élethez. Köszöni az orvosok, ápolók áldozatos munkáját, hogy végig figyeltek rá és jó szavakkal bátorították. Ahogy fogalmaz, sokszor nem becsülik eléggé az egészségügyben dolgozókat, de ő csupa jó tapasztalatot szerzett, a legjobb kezekben volt.

Nehéz időszakon van túl és még nem ért a végére, mégis előre tekint és alig várja a szeptemberi esküvőjét, hogy oltár elé vezethesse élete szerelmét.