múltidéző

2021.08.01. 07:00

30 éves múltra tekint vissza a szombathelyi szalézi kollégium

A szaléziak rendjét Don Bosco alapította. A rend 1913-ban telepedett le hazánkban, Szombathelyre másfél évtizeddel később, 1929-ben érkeztek. Harminc évvel ezelőtt nagy munka várt rájuk, mivel a rend feloszlatása után az épületeik állaga jócskán leromlott, majd kollégiumot avattak.

VN

Fotó: VN-archív

Don Boscót 1841-ben szentelték pappá, s már abban az évben elkezdte munkáját. Torinói lévén tapasztalta, hogy a gyorsan iparosodó városokban nem törődnek a fi atal munkásokkal, csak csellengenek, rossz körülmények között élnek. Ő is szegény családból származott, elhatározta: életét e réteg megsegítésének szenteli. Az általa alapított rendet Szalézi Szent Ferencről, a szelídség és a szeretet mintaképéről nevezte el. Alapításához nehézkesen, csak 1874-ben járult hozzá a Szentszék.

Modern szent volt az ő korában. Például nehezen akarták elfogadni, hogy a rend segítő testvérei civil ruhában járhassanak, ez akkoriban nem volt szokás. 1934-ben avatták szentté, rendje gyorsan elterjedt az egész világon. A rend 1913-ban telepedett le hazánkban, Péliföldszentkereszten. A Pilisben ez híres búcsújáróhely volt, s itt lett a szaléziak noviciátusa, főiskolája. A szaléziak 1929-ben érkeztek Szombathelyre.

Vass József akkori népjóléti miniszter építtette a fi úinternátust és a színházat, azzal a szándékkal, hogy a város perifériáján – ahova a közállapotok miatt akkoriban a papok sem nagyon mertek menni – megváltozzék ez a helyzet. A színházterem 1939-ig – a rend Szent Kvirin-templomának megépültéig – templomként működött. Azután hetente volt benne színházi előadás, olyan kitűnő m űkedvelő társulattal, amelyet a budapesti operettszínházba is meghívtak. Technikailag is kiváló volt: zsinórpadlása a múlt század végén is megállta volna a helyét. 1950-ben az államhatalom a rendet feloszlatta, az internátusból kollégium, a színházteremből mozi lett, az épületbe beköltözött a moziüzemi vállalat. A mozi bezárása után a színháztermet tankönyvraktárnak használták. Ez alatt az időszak alatt még a legszükségesebb állagmegóvásra sem törekedtek.

1989. szeptember közepén, amikor visszajöttek, kivert ablakok, egerek, patkányok, áram nélküli sötétség fogadta őket. Kiderült: a színházteremhez vezető lépcsőzet életveszélyes, alatta ötméteres lyuk tátongott. Ennek helyreállítása 505 ezer forintba került. Aztán az előcsarnokot tették rendbe, és az oldalfolyosóból egy termet alakítottak ki. Több mint egymillió forintba került. Ezt is és az újoncháznak nevezett novícial akásokat is a rend külföldi támogatásából sikerült létrehozniuk. 1990-ben semmit, majd harminc évvel ezelőtt egymillió forintot kaptak a város önkormányzatától.

1991 szeptemberében új élet kezdődött itt. A rend elkezdte tényleges működését a kollégiumban. Öt novíciussal, három pappal lettek többen, s két nevelőtanár érkezett. Nem akartak kaszárnyát a kollégiumban: ideiglenesen emeletes ágyakban aludtak a gyerekek, amit csakhamar megszüntettek. Céljuk az volt, hogy az ipari tanulók s a hozzájuk kerülő más iskolások otthonosan érezzék magukat. A tanulás az itt maradás elsőrendű feltétele volt, mindennapos számonkéréssel. Don Bosco szellemében őrizni, gondoskodni akartak a gyerekekről, nem magára hagyni őket, s náluk a játék a legfontosabb nevelési eszköz. 1991 júniusában-júliusában a szaléziak is készültek a szombathelyi pápalátogatásra. Ezer, a renddel kapcsolatban álló fi atalt vártak Olaszországból, Ausztriából, Szlovéniából, Horvátországból, illetve Szlovákiából.

Kiemelt képen: Az egykori színházterem utcafronti bejárata fénykorában

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában