Fegyelmezzük-e más gyerekét? – A játszóterezés íratlan szabályairól beszélt Bojki Andrea pszichológus

A játszótéri etikettben az az alap, hogy figyeljünk a gyermekünkre. A három év alattiakat még terelgetni kell, ne vegyük le róluk a szemünket, mondta. Már csak azért se, mert a másfél-két-két és fél éves apróságoktól még nem várható el, hogy maguk rendezik a konfliktusokat, például azzal, hogy játékot cserélnek. Óriási segítség, ha mi, felnőttek kivesszük a lapátot a kezükből, hogy ne üssék meg a másikat – vagy, ha megfogjuk a kezüket, kivisszük a homokozóból, és leülünk velük egy padra, amíg megnyugszanak. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: amikor benne van a gyermekünk egy konfliktushelyzetben, magát a helyzetet kell menteni, mert a kisgyerekek még hamar tudnak magukban és egymásban is kárt okozni. Ha már kézen fogtuk, kivittük a homokozóból/hinta mellől/mászókáról, és kicsit lenyugodtak a kedélyek, lehet példát mutatni arról, hogy az adott konfliktushelyzetet hogyan kell jól kezelni. Mutassuk meg neki ott a helyszínen, hogyan lehet szépen elkérni a másiktól a játékot, hogyan lehet együtt homokozni.

Tegyük fel, hogy azzal szembesülünk, egy másik gyerek a miénkben tesz kárt. A pszichológus szerint ilyenkor teljesen természetes, hogy szólunk neki, jelzünk a szülőjének. Egyénfüggő, hogy ki mit enged meg a gyerekének a játszótéren. Szerinte abba nem jó „beleokoskodni”, hogy mások milyen szabályokat állítanak. Induljunk ki inkább abból, hogy a mi gyerekünkre és a mi játszóterezésünkre milyen hatással van a másik. Hogyan kell kezelni egy olyan helyzetet, amikor az én gyerekemet bántják, amikor elveszik, amivel játszik, és a másik gyerek szülei nem lépnek közbe? – erre volt kíváncsi az egyik néző.

– Semmilyen életkorban nem lehet elvárás, hogy elvegyük a gyermekünktől a saját játékát, és arra kényszerítsük, hogy mondjon le róla. Ez inkább a felnőttek közötti megfelelésről szól. A bölcsődés korosztályban, a három év alatti gyerekeknél különösen kiélezett az enyém-tiéd konfliktus. Számukra extrán fontos, hogy a saját vagy a játszótéri közös játékon ne kelljen osztozniuk. Jó tanács ilyen esetekre: egyezzünk meg a másik gyerekkel, hogy addig ő foglalja el magát egy másik játékkal, a hintázásnál elszámolhatunk például húszig, utána átadjuk annak, aki kérte.

Sokszor halljuk azt is: hagyni kell a gyerekeket, rendezzék le egymás között a konfliktusokat. Óvodáskor körül vagy idősebb életkorban, főleg, ha ismerik egymást a gyerekek, lehet ez a megoldás. ű– Sokféle helyzet van: lehet a mi gyerekünk az, akitől mindig elveszik a játékát, de az is, aki elzsákmányol másoktól mindent, aki a másik gyereket ellöki a csúszdán vagy teleszórja a társai haját homokkal. Életkori sajátosság is a viselkedésük, más és más a habitusuk, de a szocializáció részeként meg kell tanítanunk őket bizonyos társas helyzetekre – hangsúlyozta Bojki Andrea.

Kiemelt képünkön: Figyeljünk a gyermekünkre! A három év alattiakat még terelgetni kell